Cornwall
| Cornwall | |||
| Kernow | |||
 | |||
| Műholdas felvétel | |||
| |||
| Mottó: Onen hag oll (korni) | |||
| Közigazgatási adatok | |||
| Ország |  Egyesült Királyság | ||
| Országrész |  Anglia | ||
| Régió | Délnyugat-Anglia | ||
| Székhely | Truro | ||
| High Sheriff | Kate Holborow (2020–21)[1] | ||
| ONS-kód | 00HE | ||
| NUTS-kód | |||
| Népességi adatok | |||
| Teljes népesség | 575 525 fő (2020)[2] | ||
| Népsűrűség | 161,53 fő/km² | ||
| Etnikumok | 95,7% fehér bőrű brit, 4,3% egyéb[3] | ||
| Terület |
| ||
| Időzóna | GMT (UTC+0) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 50° 18′, ny. h. 4° 54′50.300000°N 4.900000°W | |||
| Cornwall weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cornwall témájú médiaállományokat. | |||
Cornwall (IPA: [ˈkɔːnwəl];[4] korni nyelven Kernow, [ˈkɛɾnɔʊ̯]) Angliának a Tamar folyótól és Devontól délnyugatra fekvő félszigeten elhelyezkedő legnyugatibb megyéje. Megyeszékhelye és egyetlen city jogállású települése Truro. Cornwall területe 3563 km², amelybe a félszigettől 45 km-re délnyugatra fekvő Scilly is beletartozik. Cornwall közepesen sűrűn lakott terület, lakossága 513 528, népsűrűsége 144 fő/km².
Cornwall híres vad, mocsarakkal borított területeiről, hosszú és változatos tengerpartjáról és enyhe klímájáról. Szintén híres kőkori és az iparosodás korából származó leleteiről, köztük a cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék világörökségi helyszínek is. Így a gazdaság egyik legfontosabb bevételi forrása a turizmus (24%),[5] bár a terület az ország legszegényebb része az egy főre eső bért tekintve. (Az ország átlagjövedelmének az itteni csupán 62%-a.)[6]
A területen élő cornwalliak kelta eredetű népcsoport, inkább a walesiekkel és a skótokkal állnak rokonságban, mint az angolokkal.
Földrajza
[szerkesztés]Cornwall a Brit-sziget délnyugati félszigetének végén fekszik, így ki van téve az Atlanti-óceán irányából fújó erős szélnek. A tengerpartot a legtöbb helyen nagy kövek alkotják, melyek néhány helyen tekintélyes sziklákká álltak össze.
Az északi és a déli tengerpartnak más a karakterisztikája. Az északi part sokkal nyíltabb, s ezért sokkal vadabb az itt található természet. Az egyszerűen csak High Cliffnek (Magas Sziklának) hívott szikla Boscastle és Tintagel között a legmagasabb egyenes falú kőtömb a maga 224 méteres magasságával. A másik részen nagy kiterjedésű, arany színű homokkal határolt tengerpartok is vannak, ami a terület egyik nagy turisztikai vonzerejét jelenti. A legfontosabb turisztikai célpontok Bude, St. Agnes, St. Ives, Perranporth, Porthtowan, Polzeath, Fistral Beach, Lusty Glaze Beach and Watergate Bay és Newquay. Az egyetlen folyótorkolat északon a Camelé, mely kikötési lehetőséget biztosít Padstow és Rock számára. A déli partot gyakran Riviérának nevezik, mert sokkal védettebb területen fekszik, és sok folyótorkolat van, mely biztonságos horgonyzóhelyet biztosít Falmouthnál és Foweynél. A déli részen durvább a homok a tengerparton.
A terület belsejét kelet–nyugat irányú, terméketlen vad gerincek borítják, ahol elszórva gránitképződmények is vannak, mint például a Boodmin Moor, a megye legmagasabban fekvő területe. Keletről nyugatra, nagyjából ugyanolyan magasan fekszik a Boodmin Moor, a St. Austelltől északra fekvő vidék, a Camborne körüli terület, Penwith és a Land's End félsziget. Ezek a legfontosabb gránitlelőhelyek a sziget délnyugati részén. Ide tartozik még Devonban, ettől a területtől északabbra Dartmoon és nyugatra Scilly.
A gránit beékelődése az üledékes kőzetek közé nagy mértékű metamorfózist és ásványosodást indított el, ami oda vezetett, hogy a 20. század elejéig Cornwall volt Európa legfontosabb bányászati környéke. Ónt már a bronzkor óta bányásznak ezen a területen, amihez később hozzájött a réz, a ólom, a cink és az ezüst kitermelése. Ezek voltak a cornwalli bányászat fő termékei. A gránit átalakulása adott lehetőséget a kaolinit kitermelésére, főképp St Austelltől észara. Emiatt sok gyár települt ide.
A hegységeket termékeny legelőknek használt farmbirtokok kialakítására is alkalmas terület veszi körül. A déli partokhoz közeli mély, erdős völgyek biztonságos környezetet nyújtanak az olyan növények számára, melyek szeretik az árnyékos területeket és az enyhe, csapadékos időjárást. Ezeknek a területeknek a nagy részét devoni homokkő és pala fedi. Cornwall északkeleti része karbonkori köveken fekszik. Ezt a területet Culm Measuresnek hívják.
A Gyík-félsziget geológiailag szokatlan. A terület nagy részét prekambriumi szerpentinit kőzet borítja, melyek elbűvölő sziklákká álltak össze. A leghíresebb Kynance Cove-nál található. A szerpentinitet kifaragva, megtisztítva ajándéktárgyként árulják az itt járó turistáknak. A félszigeten nő a korni erika (Erica vagans), a félsziget jelképként is használt virága.[7]
Cornwall a félsziget legdélebbi területe, ebből adódóan viszonylag napos és meleg az éghajlata. A tél enyhe, a fagy és a hó a hegyvidéki tájakat leszámítva szokatlan. Az éves középhőmérséklet 9,8–12 °C között, a terület tengerszint feletti magasságától függően változik.[8] Cornwallban általában hűvös, jellemzően nyugati szél fúj az Atlanti-óceán felől, viszonylag gyakori itt az eső – az éves csapadék mennyisége 1051–1290 mm közötti –, de nem annyira, mint északabbra.[9] Cornwall legnagyobb részén évente több mint 1541 órát süt a nap.[10]
Nevének eredete
[szerkesztés]
A terület neve két itt beszélt nyelvből származó szóból ered. A rómaiak az itt élő kornovi kelta törzset cornoviinak nevezték, mely attól a briton törzstől származik, akik a mai korni nyelv elődjét beszélték. A britonok ezt a törzset coreunak is nevezik. Ennek az elnevezésnek két forrása is lehet: az egyik a kelta cem vagy a másik a latin comu szótörzs. Mindkettő jelentése szarv vagy félsziget. Ezzel Cornwall földrajzi alakjára utaltak. A cornoviik sikeresen megalapították területüket, mely 700-tól egészen a középkorig fennmaradt, s a neve Cornubia volt.
A hatodik és hetedik században Cornubia nevének jelentése az óangol nyelvben jelentősen megváltozott. Az angolszászok hozzátették a wealas végződést, melynek jelentése: idegenek. Sok történész azt állítja, ezt a kifejezést a walesiekre használták, de inkább az tűnik valószínűnek, hogy minden, britonok által lakott területet és a hozzájuk tartozó népet így hívtak.
Történelme
[szerkesztés]Cornwall történelme a rómaiak előtti lakókkal kezdődik, akik közt megtaláljuk a kelta nyelveket beszélőket, kiknek nyelvéből később kialakult a briton és a korni nyelv. Egy római megszállás után Cornwall ismét független kelta törzsi terület lett. A mostani Cornwall római elnevezése egy akkori törzs, a cornovii nevéből származik. A sziget római megszállásának kezdetén ez a népcsoport a leírások szerint a mai Wales középső részén, Anglia határánál lakott. Néhány hely neve elárulja, hogy a cornovii törzs ebben az időbe vándorolt délre, és telepedett le "Cornwallban". Egy ilyen példa a Gwentben fekvő Coed Kernew, aminek jelentése: Kernow Erdője, de lehet, hogy érthetőbb a mai nyelvezetben a Korni Erdő elnevezés. Számos kapcsolat van a walesi és a korni nép között, amit a közös szentek, a hagyományok hasonlósága is bizonyít. Ezenkívül megerősíti a népvándorlás hihetőségét az, hogy Bretagne-ban is hasonló dolgokkal lehet találkozni. Van Franciaországban egy olyan tradicionális tartomány, melyet Cornouaille-nek hívnak. A heptarchia idejében Cornwallt Nyugat-Walesnek, a mai Walest pedig Észak-Walesnek hívták. Cornwallról az első feljegyzést a szicíliai görög Diodorus Sicilius írta, ami valószínűleg idézet egy i. e. 4. századi földrajztudóstól, Pütheasztól, aki Britanniába hajózott:
Britannia ezen részének lakóit belerionoknak vagy földvégieknek hívják, mert kapcsolatot tartanak fenn külföldi kereskedőkkel, és civilizált az életmódjuk. Ónt készítenek, gondosan megművelik a földet, amiből ezt kitermelik… Itt aztán a kereskedők megveszik az ónt, és innen lovakon Galliába, a Rhône torkolatához viszik.[11]
Nem tudjuk, kik lehettek ezek a kereskedők. Egyik elképzelés szerint föníciaiak, de erre nincs bizonyíték.[12]
Julius Caesar volt az utolsó klasszikus, aki megemlítette az ónkereskedelmet, ami úgy tűnik, a római megszállástól hanyatlóban volt.[13]
Egy teória szerint a rómaiakat megelőző időkben az itteni ónércből ezüstöt vontak ki, mivel az ezüst a vízben található nagy mennyiségű klór miatt könnyen kivált, és ezüst-klorid lett belőle.
A kora középkorban Cornwall összetűzésbe keveredett a terjeszkedő Wessexszel. Az Annales Cambriae elbeszélése szerint 722-ben a briton seregek, köztük a cornwalliak is győzelmet arattak Hehilnél (valószínűleg a Camel torkolatánál vagy északabbra, Bude környékén) a nyugati szászok fölött. Annales Cambriae Archiválva 2010. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben. Egy évszázad eltelik, míg újra hallunk a nyugati szászokról, mikor Egbert 814-ben seregeket vezet Cornwallba keletről nyugatra.[14] Az Angolszász krónika elmeséli, hogy 825 környékén az itt élő walesiek és az angolszász devonshire-i népek Galfotdnál összecsaptak.[15] Végül 838-ban Hengestesdune-nál, talán Hingston Downnál a korniakat és viking szövetségesüket leverte Egbert (Angolszász Krónika). William of Malmesbury (az 1125 körül megírt Gesta regum Anglorumban) azt írja, hogy 936 táján Athelstan a Tamar északi partjánál rögzítette a határokat az angol és a korni nép között. A 880-as évekre Wessex Cornwallnak legalább egy részét elfoglalta, ahol Nagy Alfrédnak is voltak földbirtokai.[16] Az angolok itteni terjeszkedésének időrendje nem világos, de Hitvalló Edward idejében már teljesen Anglia része volt.[17] A Domesday Book tanúsága szerint erre az időre teljesen kicserélődött a földbirtokos osztály, minden földet angolok birtokoltak. A normann hódítás után a földeket felosztották, és az új normann hódítók arisztokráciája kapta meg, a területek oroszlánrészét pedig Robert, Mortain grófja, I. Vilmos féltestvére kapta meg, aki a király után ezen a területen a legnagyobb földesúr volt.[18]
Az ónkereskedelem a középkorban újra felvirágzott. Az 1497-ben kitört cornwalli felkelésben egy ideiglenes korni hadsereg Londonba vonult, ahol a királyi haderő felmorzsolta őket. A következő hanyatlás az ónkereskedelemben a 19. század közepén következett be.[19]
Amikor az ónkitermelés elkezdett hanyatlani, sok itteni férfi kivándorolt Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra és Dél-Afrikába, ahol igényt tartottak képességeikre. A jelenlegi cornwalli bányák a mostani árak mellett gazdaságosan már nem kitermelhetők, de az itt megszerzett szaktudás és az itteni kultúra a világ különböző tájain tovább él. Egy mondás szerint bárhol találsz egy lyukat, annak az alján biztosan találsz kornit is.
Az ónbányászat, a mezőgazdaság és a halászat hanyatlása óta a terület gazdasága nagymértékben függ a turizmustól – Nagy-Britannia legszebb tengerpartjainak nagy része itt található. Cornwall az Egyesült Királyság legszegényebb vidéke, és ezt támogatott kategóriába sorolta az Európai Unió. 1951-ben helyi pártot alapítottak, Mebyon Kernow (Cornwall fiai) néven. Ez a párt helyi szinten tud eredményeket elérni, de a parlamentbe még nem jutott képviselőjük. A képviselők közül ketten helyi nyelven tették le esküjüket.[20]
Ökológiája
[szerkesztés]Cornwallnak gazdag élővilága van, amiben benne van a szárazföldi és a tengeri ökoszisztéma is. Egyik kihalóban lévő, ezért törvényileg védett a tömlősgombák közé tartozó Cladonia rangiferina.
Politika és közigazgatás
[szerkesztés]
Cornwallnak öt képviselői helye volt a brit alsóházban, a 2005-ös választásokon mindet a Liberális Demokraták szerezték meg. A következő választásoktól eggyel több választókerület lett, így hatra növekedett a képviselők száma. A 2015-ös választásokon mind a hat helyet a konzervatívok nyerték meg.
A közgyűléseket Truróban tartják, a 2010-es választásokig 82 képviselője volt, a többségét liberális demokraták nyerték meg. A megyén belül hat régió van, aminek összesen 249 képviselői helye volt a saját tanácsaiban. Keletről nyugatra a körzetek: Észak-Cornwall, Caradon, Restormel, Carrick, Kerrier, és Penwith. A legtöbb képviselője összességében a liberális demokratáknak, majd a konzervatívoknak, végül a függetleneknek van. Scilly volt, hogy Cornwallhoz tartozott, de ma független önkormányzattal rendelkező terület. Ennek ellenére számos tekintetben Cornwallhoz sorolják. Ide tartozik az egészségügyi ellátás és a rendőrség.[21]
2007. július 25-én Cornwall önkormányzati státuszát elfogadta a kormányzat, a döntés életbe léptével, 2009 elején, a mostani hat körzet eltűnt, s helyette egy trurói központú vezetőség irányítja a megyét.[22] Az új tanács neve Cornwalli Tanács lesz.[23]
A legnagyobb, a megyében versenyző, bejegyzett pártok a konzervatívok, a zöldek, a Munkáspárt a liberális demokraták, a Mebyon Kernow és az UKIP.
Egy függetlenségi mozgalom nagyobb autonómiát akar,[24] a többi kelta néppel együtt. Ezen felül vannak olyan személyek és szervezetek, amelyek megkérdőjelezik Cornwall jelenlegi alkotmányos státuszát és Cornwallnak a Cornwalli Hercegséggel való kapcsolatát.
A korni nacionalisták két pártot hoztak létre, a Mebyon Kernowot és a Korni Nacionalista Pártot. Ezek mellett egy parlamentnek nevezett testület is nyomást gyakorol a korni nemzeti ügyek érdekében, és a Cornwall 2000 emberi jogi csoport dolgozik a cornwalli kultúra érdekében. 2000 novemberében megalapították a Korni Alkotmányos Konvenciót, hogy kampányoljon a cornwalli képviselő testület megalakításáért. Ez egy pártokat átívelő összefogás, amelyben a magánszektor és a közszféra dolgozói, minden politikai csoportosulás részt vesz. 2000. március 5. és 2001 decembere között a kampány 41 650 helybéli és 8896 máshol lakó aláírását gyűjtötte össze, hogy Cornwallnak legyen saját képviselő testülete.
Zászlaja
[szerkesztés]Sokan Szent Pirán zászlaját tekintik Cornwall zászlajának. Többek között ide tartoznak a korni nacionalisták is. A többiek csupán a megye zászlaját látják benne. Szent Pirán jelképe a fekete alapon fehér kereszt; egy történet szerint a színek eredete abból ered, hogy egyszer megpillantotta a fehér ónt a fekete szén között, amikor megpróbálta felfedezni az ónt. Egy 1847-es történet ezt mondja Szent Pirán zászlajáról: Szent Pirán keresztje a korni emberek ősi jelképe. A régi Bretagne zászlaja a mai Cornwall zászlajának az inverze volt: fehér alapon fekete kereszt.
Sokan úgy gondolják, hogy a fehér jelképezi a fehér ónfémet, és a fekete az ónércet. Egy másik felfogás szerint a fehér a sötétségen átvilágító igazság fényét szimbolizálja.
Megint más teória szerint a fehér kereszt a vulkáni eredetű metamorfikus gránitot és palát jelképezi a zászlóban. Ezek az anyagok megtalálhatók Cornwall Dél-Walesnek nevezett területén.) Eszerint a fekete a devoni palatáblát és a karbon kori homokkövet jelképezi, amelyek nagyrészt feketék vagy sötétszürkék, és a terület északi részén találhatók.
Vitatkoznak még azon, hogy a terület védőszentje Mihály arkangyal, Szent Petroc vagy Szent Pirán, de legelterjedtebben az utóbbit tekintik[25][26] és nemzetközileg is ő az elfogadott. Az ő jelképét tekintik a legtöbben Cornwall zászlajának, és március 5-ét, Szent Pirán napját a korni diaszpóra mindenhol megünnepli.
Népessége
[szerkesztés]
Cornwall népessége 513 527 fő, népsűrűsége 144 fő/km², ezzel a 48 angol megye 40-41. legnépesebb területe. Népességnövekedése dinamikus, az 1980-as években 11,2%, egy évtizeddel később 5,3%, amivel a megyék között az ötödik helyen áll.[27] A természetes népességváltozás csökkenést mutat, ezért a külső bevándorlás nagyon fontos szerepet játszik Cornwallban.[28] Az 1991-es népszámlálás adatai szerint akkor a terület népessége 469 800 fő volt. A 2015-ös adatok szerint 551 700 fő.
Cornwall lakossága jelentősen elöregedett, közülük 22,9% nyugdíjas, míg ez az arány országosan 20,3% az Egyesült Királyságban.[29] Ez lehet, hogy a mezőgazdasági és tengerparti területekkel való magas fokú lefedettségének és az itt született fiatalok gazdaságilag fejlettebb területekre való kivándorlásának tulajdonítható. Az idősek be- és a fiatalok kivándorlása régóta megfigyelhető, állandósult jelenség.
Cornwall Bretagne, az Ír-sziget, a Man sziget, Skócia és Wales mellett egyike a hat kelta területnek. Csak a népesség 7%-a vallotta magát korninak a 2001-es népszámláláskor.[30]
Gazdasága
[szerkesztés]Cornwall az Egyesült Királyság egyik legszegényebb területe. 2004-ben az egy főre eső GNP 65%-a az országos szintnek.[31] Az EU-27 átlagához képest a terület GNP-értéke 79,2%, míg az országé 123%.[32]
Cornwall egyike az ország négy területének; szegénysége miatt támogatást kap az EU Európai Szociális Alapjából. Ma az itteni gazdaság nagymértékben függ a turisztikai iparág sikerességén, ami a gazdaság negyedéért felelős. Ha részletesebben megvizsgáljuk a kisebb körzeteket, láthatóvá válik, hogy Anglia legszegényebb területei közül ugyanúgy kerülnek ki innen, mint a leggazdagabbak közül. Az Angliában lévő 32 482, statisztikailag vizsgálható terület között a nélkülözést mérő mutatószámok alapján az itteni körzetek a 819-től (Észak-Penzance egy része) 30 899-ig (Saltash Burraton egy része Caradonban) találhatók, ahol az alacsonyabb szám a nagyobb nélkülözést mutatja.[33]
Cornwall egyedi kultúrája, különleges tájai és hűvös időjárása teszi a turisták kedvelt célpontjává annak ellenére, hogy az ország főbb turistacsalogató attrakcióitól messze fekszik. Három oldalról a La Manche és a Kelta-tenger szegélyezi, így itt több mérföldnyi tengerpart és szikla van. Az egyéb látványosságok közé tartoznak a mocsaras területek, a vidéki kertek és az erdős völgyek. Évente ötmillióan érkeznek ide, legtöbben az országon belülről.[34] Az idelátogatók repülővel a newquay-i és a plymouthi repülőterekre jöhetnek, míg a magánrepülőket, a charterjáratokat és a helikoptereket Perranporth is tudja fogadni. Nappali és hálókocsikkal felszerelt éjszakai vonatok biztosítják a vasúton történő eljutást Londonból és még néhány helyről az országon belülről, Cornwallba.
Newquay és Porthtowan a szörfösök kedvenc célpontjai. Az utóbbi években St Austell melletti Eden Project ért el nagyobb gazdasági sikert, s minden nyolcadik látogatót ez vonzott ide.[35]
A többi, itt meglévő iparág közé tartozik a halászat, bár ezt nagy mértékben sújtja az EU halászati politikája. (A Southwest Handline Fisherman's Association (Délnyugati Halászok Szövetkezete) már elkezdte újjáéleszteni a halászatot.[36]) Másik nagy terület a mezőgazdaság szintén jelentősen hanyatlott. Az ón- és rézbányászat is jelentős volt egykor, de ma már csak világörökségi helyszínként élnek tovább az elhagyott bányák.[37] Ennek ellenére a Camborne School of Mines bányászati iskola még ma is kiváló a saját területén,[38] világörökségi helynek is jelölték, hogy a turizmusból tudják fedezni az állagmegóvást.[39] Régebben St Austell környékén fontos iparág volt a kaolinitbányászat is, de manapság ez a szektor is hanyatlik, az egyre nagyobb mértékű gépesítés is oka az egyre nagyobb elbocsátásoknak.
A legutóbbi években Cornwallban a kreatív ipar nagy növekedésen ment át, amit nagyrészt az EU támogatásainak köszönhet. Ezek közé tartozik a design, az építészet, a képzőművészet és a fényképészet.
Kultúrája
[szerkesztés]Korni nyelv
[szerkesztés]Ez a nyelv közeli rokonságban van a walesi és a breton nyelvvel, és távolabbi rokona az írnek, a skót gael és a manx nyelvnek. Egy 2000-ben készült tanulmány szerint körülbelül 300 ember beszéli folyékonyan ezt a nyelvet.[40] Ennek ellenére az Egyesült Királyságban egyetlen törvény sem említi. A nyelvet még 12 általános iskolában tanítják, és alkalmanként használják is egyházi vagy civil rendezvények alkalmával.[41]
Vallás
[szerkesztés]Sok helyet az ideérkező ír és walesi hittérítőkről neveztek el, akik az ötödik században érkeztek, és haláluk után szentté avatták őket. Néhány misszionárius történeti hitelessége problematikus[42] és Doble kimutatta, hogy ez elterjedt volt a középkorban, hogy a helyet egy szenttel hozzák összefüggésbe.[43] Néhányan ezek közül a szentek közül nem szerepelnek a régi szentek listáján.[44]
Szent Piránt tekintik Cornwall védőszentjének, akiről Perranporth a nevét kapta.[45]
A XVI. században, az 1549-es felkeléskor voltak olyanok, akik a katolikus hitről át akarták téríteni a híveket a protestáns hitek egyikére.[46] A XVIII. századtól a XX. század közepéig a metodista volt a legjellemzőbb keresztyén vallás, de ez ma már hanyatlóban van.[47] Az anglikán truroi egyházmegyét 1877-ben alapították.[48]
Cornwall és délnyugat-Anglia Európában a legtöbb buddhistának ad helyet.
Vizuális kultúra
[szerkesztés]A XIX. század óta Cornwall a maga érintetlen tengerparti látképével és az itteni sok napsütéssel nagy hírnévre tett szert a vizuális művészetek alkotói körében. Az itteni művészeti tevékenységek központja, a newlyni művésztelep az előző századfordulón volt híres,[49] és olyan nevekkel fémjelezhető, mint Stanhope Forbes,[50] Elizabeth Forbes, Norman Garstin és Lamorna Birch.[51] A két világháború között olyan írók éltek itt, mint D.H. Lawrence és Virginia Woolf. A második világháború kitörésekor költözött ide Ben Nicholson, festő és felesége, Barbara Hepworth szobrász.[52] A festő már az 1920-as években meglátogatta St Ivest. Később csatlakozott hozzájuk az orosz emigráns, Naum Gabo[53] és még mások is. Közéjük tartozott Peter Lanyon, Terry Frost, Patrick Heron, Bryan Wynter és Roger Hilton. St Ivesban van a Leach Pottery, ahol Bernard Leach és követői sikerre vitték a japán eredetű, kis területen működő stúdió-fazekasműhelyeket.[54] Sok modern alkotás látható a Tate St Ivesban.[55]
Zene és fesztiválok
[szerkesztés]Cornwallnak gazdag és változatos népzenei hagyományai vannak, amik egészen napjainkig fennmaradtak. Ismertebb néphagyományok a Mummers Play, a Fury Dance Helstonban és az Obby Oss Padstowban.
Mint a többi régi bányászkörnyéken, a férfikórus és a fúvószenekar[56] nagyon népszerű Cornwallban.
Korni művészek elsősorban kelta fesztiválokon lépnek fel, amik közül itt rendezik meg Perranporth Lowender Folklórfesztiválját.[57]
A modern kultúra tekintetében innen származik Richard D. James, aki Aphex Twin néven vált ismertté, és Alex Parks, aki a Fame Academy díját 2003-ban nyerte el. Roger Taylor, a Queen dobosa szintén itt nevelkedett, és most is Falmouthtól nem messze lakik. Tori Amos amerikai énekes és zeneszerző most családjával Észak-Cornwallban, Bude mellett él.[58]
A Cornwalli Hegedűs Zenekar [3] húros hangszereken játssza a kelta népek zenéit.
Sport és játék
[szerkesztés]Cornwall nemzeti sportja a birkózás, ami a bretagne-i birkózásra hasonlít. Népszerű a korni hurling, amit ezüstlabdával játszanak. Ez nem összekeverendő a hurlinggal, amit az Ír-szigeten játszanak. E sport legismertebb helyszínei St Columb Major és St Ives.
Bár sokan úgy vélik, hogy a rögbit a Rughby Schoolban kezdték el játszani, de ennél sokkal régebbi, hasonló játékokról szóló írások is fennmaradtak. Ezek közé tartozik az Richard Carew 1602-ben írt munkája, a Survey of Cornwall, ebben egy a rögbihez hasonlító játékról ír, amely távol áll a hurlingtól. A korni hurler játékosok Londonba utaztak, hogy itt több alkalommal bemutató mérkőzést játsszanak a XVII. század folyamán. Az uniós rögbinek itt van a legnagyobb szurkolótábora (nagyobb, mint a labdarúgásnak). Két itteni csapat is benn van a nemzeti ligában: a Cornish Pirates (előző neve Penzance & Newlyn RFC volt) és a Launcerston RFC, a „Korni Feketék”. Szintén nagyon népszerű a másodosztályban játszó Redruth R.F.C., a Vörösök. A korni rögbiválogatott mérkőzéseire gyakran tömött sorokban érkeznek a szurkolók az országos bajnokságokra.
Annak ellenére, hogy a megyében játszik, a devoni Plymouth Argile F.C. errefelé is nagyon népszerű. A Cornwalli Labdarúgó Szövetséget 1889-ben alapították. A legmagasabb színvonalú és kétségtelenül a legnépszerűbb korni labdarúgócsapat a Truro City F.C., mely 2007-ben első cornwalli csapatként játszhatott a Wembley-stadionban, ahol megnyerték az FA Vase-t. Cornwall azon kevés megyék egyike, amelyek még sohasem adtak otthont ligamérkőzésnek, és még soha nem játszott egyetlen csapata sem a Football Conference keretei között. 1966-ban a korni korni Mike Trebilcock két gólt lőtt az Evertonnak az FA kupa döntőjén. John Gilbert Jack Cock olyan korni játékos volt, aki több csapatnál is csatárposztot játszott. Ő volt az első korni származású, aki az angol nemzeti válogatottban játszott és lőtt gólt. 1901-ben Mexikó első labdarúgócsapatát korni bányászok alapították. Ez volt a Club de Fútbol Pachuca. Eredetileg kedvtelésből, szabadidejükben játszottak. 1917 és 1920 között a csapat a korni Alfred Crowle vezetésével bajnok volt.
A Cornwall Cougars az egyetlen nemzeti bajnokságban játszó kosárlabdacsapat. Székhelye St Austellben van.
Az itteni hosszú tengerpartnak köszönhetően igen kedveltek itt a vízi sportok, mint például a hajózás és a szörfözés. Mindkét sportágban rendeznek itt nemzetközi versenyeket. 2006-ban itt rendezték meg a Vízi Sportok Összkelta Fesztiválját. A szörfözés nagyon népszerű, leginkább az olyan helyeken, mint Bude és Newquay. Ezek a területek a leginkább megfelelőek az országban. A korni kormányos gig (kielboat) már évek óta népszerű, és Scillyn évente rendeznek ebben a sportágban világbajnokságot.
A sziklamászás A. W. Andrews felfedezőmunkája óta népszerű ezen a területen.[forrás?]
Az euchre Cornwallban népszerű kártyajáték. Általában négyen játsszák, a játékosok két csapatot alkotnak. Eredete bizonytalan, de néhányan azt mondják, korni játék.
A 2006. évi Nemzetközösségi Játékokon Cornwall azt szerette volna elérni, hogy Cornwall Guernseyhez és Man-szigethez hasonlóan külön indulhasson a játékokon.[59]
2007. szeptember 2-án több mint 300 szörfös érkezett Polzeath tengerpartjára, hogy megdöntsék azt a rekordot, hogy egy hullámot egyszerre hányan használnak fel szörfözésre. Erre a kísérletre a globális felmelegedésre figyelmeztető Earthwave rendezvény keretében került sor. Az ezt megelőző világrekord 44 volt, amit Írország tart. A nem hitelesített legnagyobb szám 73, amit a dél-afrikai Kahunai Szörfakadémia állított fel.[60]
2001 és 2003 között az egyetlen teljesen professzionális sportcsapat a Trelawny Tigers motorkerékpáros csapat volt, akik a St Austell mellett fekvő Clay Country Moto Parkban tartották edzéseiket. A csapat az amatőr St Austell Gullsból nőtte ki magát, ami 1997 és 2000 között működött.
A Trelawny Tigers alatt egy új helyi gyorsasági motoros, Chris Harris mutatkozott be, azóta a világ egyik legjobbjaként vált ismertté. Cornwall-szerte igen népszerű, és kétszer megnyerte a helyi televíziós személyiségének járó díjat. Chris füves pályás versenyeken vált ismertté. Ez a motorozásnak egy népszerű, cornwalli válfaja. Jelenleg a Speedway Grand Prixban, az előkelő gyorsasági versenysorozatban versenyez.
Ételek, italok
[szerkesztés]Cornwallnak régi gasztronómiai hagyományai vannak. Mivel három oldalról tenger veszi körül, sok halat lehet fogni. Itt természetesen megtalálhatók a friss tengeri ételek: Newlyn a legnagyobb az ország legnagyobb halászati kikötője, ha a méretet a kirakodott halak értékében mérjük.[61] Rick Stein televíziós szakács emiatt sokáig üzemeltetett Padstow-ban egy halételekre specializálódott éttermet, és Jamie Oliver is Newquay közelében, Watergate Bayben nyitotta meg második éttermét, a Fifteent.
Mottó
[szerkesztés]Cornwall jelmondata korniul 'Onen Hag Oll', aminek jelentése: Mindenki.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cornwall című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ New High Sheriff of Cornwall. Business Cornwall. (Hozzáférés: 2020. április 11.)
- ↑ https://www.citypopulation.de/en/uk/admin/
- ↑ Table KS201EW_Percentages 2011 Census: Ethnic group, local authorities in England and Wales (xls). Office for National Statistics. [2018. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 23.)
- ↑ Meaning of Cornwall in English (UK). Oxford Universit Press. [2021. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 27.)
- ↑ Cornwall Council tourism stats. [2008. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 2.)
- ↑ Peter Kingston, 2005. "Closed for Business". The Guardian, 2005. május 10.
- ↑ Cornwall County Council, "A Megye Virága."
- ↑ Meteorológiai hivatal, 2000. Annual average temperature for the United Kingdom Archiválva 2010. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Meteorológiai hivatal, 2000. Annual average rainfall for the United Kingdom Archiválva 2010. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Meteorológiai hivatal, 2000. Annual average sunshine for the United Kingdom Archiválva 2010. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Halliday. F.E. A History of Cornwall, Duckworth, 1959, ISBN 1-84232-123-4, p51.
- ↑ Halliday, p52.
- ↑ Halliday, p69.
- ↑ Angolszász krónika; Halliday, p102
- ↑ 'Angolszász krónika.'. [2007. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 4.)
- ↑ Simon Keynes and Michael Lapidge (tr.), Alfred the Great - Asser's Life of King Alfred and other contemporary sources, London, Penguin, 1983, p175; cf. ibid, p89.
- ↑ Michael Swanton (tr.), The Anglo-Saxon Chronicles, (2nd ed.) London, Phoenix Press, 2000, p177. Az az óangol szó, amit Swanton "Cornwall"-nak fordított, az a "Wealas", melyet más fordítások Walesként adnak meg. Mindenesetre az angolszász korszakban a kifejezést minden, britonok által lakott területre ugyanúgy használták, és nem csak a mai Walesre. Mivel a szövegkörnyezetből kiderül, hogy már egy, az ebben a korban is angol fennhatóság alatt álló területről van szó, és Wales ebben az időben független volt. Az ebből az időből fennmaradt összeírásokban is csak Nyugat-Wales, és nem Észak-Wales található, ez a terület minden bizonnyal Cornwall.
- ↑ Ann Williams and G.H. Martin, (tr.) Domesday Book - a complete translation, London, Penguin, 2002, pp341-357
- ↑ Halliday, p182.
- ↑ Metallurgy in Archaeology, R.F. Tylecote, 1962
- ↑ About The Force - Devon & Cornwall Constabulary
- ↑ One Cornwall - A unified council for Cornwall. Cornwall County Council. [2008. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 22.)
- ↑ https://web.archive.org/20081011004253/www.onecornwall.cornwall.gov.uk/index.aspx?articleid=44400
- ↑ Blair gets Cornish assembly call. BBC, 2001. december 11. (Hozzáférés: 2008. május 22.)
- ↑ Cornwall (United Kingdom)
- ↑ British Flags (United Kingdom) a The World Flag Database-ből
- ↑ Nemzeti Statisztikai Hivatal, 2001. Population Change in England by County 1981-2000.
- ↑ Nemzeti Statisztikai Hivatal, 2001. Births, Deaths and Natural Change in Cornwall 1974 – 2001.
- ↑ Nemzeti Statisztikai Hivatal, 1996 % of Population of Pension Age (1996).
- ↑ London School of Economics - Cornish ethnicity data from the 2001 Census. [2009. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 4.)
- ↑ ONS December 2006
- ↑ Eurostat
- ↑ Poverty and deprivation in Cornwall (2006. június) Archiválva 2015. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben és Poverty and neighbourhood renewal in west Cornwall (2002. január)PDF(756 KB)
- ↑ Cornwall Tourist Board, 2003. Az idelátogatók számában bennvannak az üzleti útra vagy magáncélból, ismerősökhöz látogatók is, így a valós számot ez jócskán meghaladja. A megye 2003 óta a csökkenő vendéglétszám miatt szenved. Ez a Turisztikai Iroda felmérései szerint a nemzetközi olcsó versenytársaknak köszönhető. A 2007-es idény a legtöbb elemző szerint a legrosszabb hosszú évek óta, ami a helyi gazdaságot is tönkre teheti. Tourism in CornwallPDF(206 KiB).
- ↑ Scottish Executive, 2004. A literature review of the evidence base for culture, the arts and sport policy Archiválva 2005. december 15-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ line caught wild bass from cornwall - south west handline fishermen's association. [2009. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 25.)
- ↑ UNESCO Page on the Cornwall & West Devon application
- ↑ The University of Exeter :: Cornwall Campus :: Camborne School of Mines. [2007. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 4.)
- ↑ Home. [2012. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 4.)
- ↑ Archivált másolat. [2006. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 5.)
- ↑ Cornish in United Kingdom Archiválva 2007. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Európai Bizottság
- ↑ ORME Nicholas(2000) The saints of Cornwall, lásd még [1] és a cikket "Saint Uny" címmel a [2] oldalon. Wendron védőszentje, "Saint Wendrona" egy másik példa.
- ↑ DOBLE GH (1960) The saints of Cornwall
- ↑ lásd például a hiányokat OLSON B és PADEL OJ (1986) 'A tenth century list of Cornish parochial saints' a Cambridge medieval Celtic studies 12;-ban és Nova legenda Angliaeben John of Tynemouth és CAPGRAVE John
- ↑ St. Piran - Sen piran St-Piran.com 2007. május 11.
- ↑ The Prayer Book Rebellion 1549 TudorPlace.com.ar
- ↑ Home Archiválva 2012. április 19-i dátummal a Wayback Machine-ben story/religion.htm Methodism] Cornish-Mining.org.uk
- ↑ Truro Cathedral website - History page Archiválva 2007. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben TruroCathedral.org.uk
- ↑ Newlyn Cornwalls.co.uk
- ↑ Elizabeth Adela Forbes Archiválva 2007. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben PenLeeHouse.org
- ↑ Samuel John Lamorna Birch Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben HayleGallery.co.uk
- ↑ Ben Nicholson Archiválva 2006. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben StormFineArts.com
- ↑ publisher = Naum Gabo Artnet.com
- ↑ Bernard Leach and the Leach Pottery Archiválva 2007. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Studio-Pots.com
- ↑ Tate St Ives Tate.org.uk
- ↑ A fúvósok a füvön koncertek nyáron Constantine-ban
- ↑ An-Daras.com. [2016. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 15.)
- ↑ The whole Tori - Music - Entertainment - theage.com.au
- ↑ BBC News Online, 2006. "Cornish out of running for Games."
- ↑ BBC NEWS, Surfers aim to break world record
- ↑ Objective One media release. [2011. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 23.)
További információk
[szerkesztés]
