Greenwichi délkör
Koordináták: é. sz. 51° 28′ 40″, ny. h. 0° 00′ 05″51.477811°N 0.001475°W
A greenwichi délkör (nevezik greenwichi kezdődélkörnek, illetve greenwichi kezdőmeridiánnak is) a Greenwichi Királyi Obszervatóriumon áthaladó hosszúsági kör, amelyet 1884-ben a washingtoni Nemzetközi Meridián Konferencia egyetlen egységes kezdő hosszúsági körként határozott meg, hozzá kötve egyben viszonyítási alapnak a greenwichi középidőt (GMT). Használata a 20. században az egész világon általánossá vált.
A greenwichi délkör értéke 0°, a hosszúsági köröket tőle két irányban indulva 180 fokig számítják, keletre pozitív, nyugatra negatív előjellel. A vele szemben lévő 180°-os hosszúsági körrel együtt egy főkört alkot, amely keleti és nyugati félgömbre osztja a Földet.
A délkör elnevezés onnan ered, hogy e hosszúsági kör mentén mindenütt egyszerre van dél. Jelölésére hosszú időn át egy sárgaréz csíkot használtak a csillagvizsgáló udvarán, amit 10 cm széles rozsdamentes acélszalagra cseréltek. 1999. december 16. óta a 0. hosszúsági kört egy észak felé irányuló erős, zöld lézersugár is jelzi.
A modern geodéziai referencia rendszerek, mint például a WGS geodéziai világrendszer[1] és a Nemzetközi Földi Vonatkoztatási Keret[2] létrehozásával a greenwichi kezdődélkör jelentősége csökkent. A műholdas rendszerek (például a GPS) a Nemzetközi Földforgás és Vonatkoztatási Rendszerek Szolgálat[3] által 1999-ben rögzített kezdő hosszúsági kört, az IERS vonatkoztatási meridiánt[4] más néven nemzetközi vonatkoztatási meridiánt (IRM) használják. Ez az Airy által kijelölt kezdődélkörtől 5,31 szögmásodperccel, azaz 102,5 méterrel (336,3 láb) keletre található.
Története
[szerkesztés]A brit csillagászok már régóta használták a greenwichi Királyi Obszervatóriumot különféle mérésekhez. Az ottani délkörön alapuló Hajózási Évkönyv (The Nautical Almanac) táblázatai,[5] melyet egyre több hajózó használt a világban, egyfajta referenciaponttá tették a greenwichi csillagvizsgálót, olyannyira, hogy miközben a franciák saját csillagászati évkönyveikben (Connaissance des Temps) a párizsi kezdő hosszúsági kört vették alapul, az angol Hajózási Évkönyv fordításaiban megtartották Maskelyne Greenwichen alapuló számításait.[6]
Az obszervatórium története során négy alkalommal rögzítették a rajta áthaladó meridiánt.[7] Legelőször az 1675-ben beiktatott első királyi csillagász, John Flamsteed mérte meg a délkört, majd 1725-ben utódja, Edmond Halley. Őt James Bradley követte, akinek a 18. század közepén pontosított kezdődélkörét (é. sz. 51° 28′ 40″, ny. h. 0° 00′ 05″51.477811°N 0.001481°W) 1851-ig vették alapul; ezt használta a brit királyi térképészeti hivatal (Ordnance Survey) is.[8] 1851-ben Sir George Airy az általa készíttetett új csillagászati megfigyelő műszer középpontját alapul véve, a korábbinál 5,79 méterrel (19 láb) nyugatabbra rögzítette a greenwichi délkör helyzetét (é. sz. 51° 28′ 40″, ny. h. 0° 00′ 05″51.477811°N 0.001475°W). Ennek használata rohamosan terjedt; a 19. század végére a világkereskedelem 72%-a greenwichi délkörön alapuló tengerészeti térképektől függött, így az egyébként a ferrói kezdődélkört használó Osztrák–Magyar Monarchiáé is.[9]
A greenwichi délkör által átszelt földrajzi helyek
[szerkesztés]Az Északi-sarkról a Déli-sark felé haladva a greenwichi kezdő hosszúsági kör a következő országokat és földrajzi területeket szeli át:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ World Geodetic System (WGS)
- ↑ International Terrestrial. Reference Frame (ITRF)
- ↑ Nemzetközi Földforgás és Vonatkoztatási Rendszerek Szolgálat (International Earth Rotation and Reference Systems Service – IERS)
- ↑ IERS Reference Meridian (IRM)
- ↑ 1765 és 1811 között Nevil Maskelyne 49 alkalommal jelentette meg a kiadványt.
- ↑ Sobel és Andrewes 1998 197–199 . o.
- ↑ Yeazel 1999
- ↑ Bradley-délkör
- ↑ Greenwich Mean Time
- ↑ Londonban áthaladva a Greenwichi Királyi Obszervatórium közepén.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Prime meridian (Greenwich) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Sobel és Andrewes 1998: Dava Sobel – William J. H. Andrewes: The illustrated longitude. London: Fourth Estate. 1998. ISBN 1-85702-714-0
- ↑ Yeazel 1999: Jack Yeazel: History of the Prime Meridian – Past and Present: Tracing the Greenwich Meridian. gpsinformation.net (angolul) (1999. november 1.) (Hozzáférés: 2013. augusztus 26.) arch
- ↑ Bradley-délkör: Graham Dolan: The Greenwich Meridian: The Greenwich Meridian before the Airy Transit Circle. thegreenwichmeridian.org. (angolul) London (2009) (Hozzáférés: 2013. augusztus 26.) arch
- ↑ Greenwich Mean Time: Greenwich Mean Time: Prime Meridien - Longitude Zero. greenwichmeantime.com. (angolul) Greenwich: Greenwich 2000 Limited (2000) (Hozzáférés: 2013. augusztus 26.) arch
További információk
[szerkesztés]- Az 1884-es Nemzetközi Meridián Konferencia anyaga (szkennelt lapok) (angolul)
- "Where the Earth's surface begins—and ends", Popular Mechanics, December 1930
- Prime meridians in use in the 1880s, by country
- Klinghammer István – Pápay Gyula – Török Zsolt: Kartográfiatörténet. Budapest: Eötvös Kiadó. 1995. 192. o. ISBN 963 462 986 5
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- greenwichi középidő
- kezdő hosszúsági kör
- földrajzi koordináta-rendszer
- térképészet
- térképek, délkörökként csoportosítva a Wikimédia Commonsban