Hammurapi törvényoszlopa
| Hammurapi-sztélé (Hammurapi törvényoszlopa) | |
 | |
| Hammurapi törvényoszlopa. Fent: a király hallgatja (Samas) nap- és igazságisten parancsolatait | |
| Típus | epigrafikus sztélé |
| Tartalma | Hammurapi törvényei |
| Forma | oszlop |
| Anyag | diorit |
| Állapot | a szöveg részben megrongált |
| Története | |
| Felfedezés helye és ideje | 1910, Szúza |
| Kora | i. e. 18. század |
| Nyelv | akkád |
| Írás | ékírás |
| Található | Louvre, Párizs |
A Hammurapi törvényoszlopa (vagy Hammurapi-sztélé) akkád irodalmi mű, Hammurapi babiloni király törvényeinek gyűjteménye. Hammurapi i. e. 1792-1750 vagy i. e. 1728-1686 között uralkodott, a törvényoszlop is ekkor keletkezett. Az oszlop anyaga diorit, magassága 2,25 m. Egy francia expedíció találta meg 1910-ben Szúzában, ahová az i. e. II. évezred végén zsákmányul hurcolták. A törvényoszlop tetején két személy látható, az ülő Samas, a Nap- és az igazság istene, és az előtte álló Hammurapi.
A törvények tartalma
[szerkesztés]A művet 282 paragrafusra tagolják a filológusok, aminek egy részét már az ókorban eltávolították, de későbbi másolatokból a szöveg helyreállítható. Bevezetése Marduk isten tetteit és Hammurapi elhivatottságát magasztaló himnusz, befejezése áldás-, illetve átokszöveg a szöveg használóira, illetve megrongálóira.
Ha [a nő] nem volt gondos, "eljárogatott", házát "szétszórta", és férjét "megkevesbítette": ezt az asszonyt vessék vízbe.
Megengedte ugyanakkor, hogy az elégedetlen nők saját akaratukból elváljanak a férjüktől. A férj is elválhatott a feleségétől, ha az nem szült gyermeket, ám ha semmilyen vétséget (pl. házasságtörést) nem lehetett a nőre bizonyítani, a férjnek vissza kellett adnia a hozományt.[2]
Maguk a törvények nem a szó mai értelmében vett törvények, inkább ítéletek, a király nem kötelező érvényű kódexet akart alkotni, mivel az ókori Mezopotámiában az uralkodó nem hozhatott törvényeket, erre csak az isteneknek volt joguk. Kittu(m)-nak (szó szerint „igazság”) nevezték tágabb értelemben az érvényes világrendet, amelyet az istenek hoztak létre. Az uralkodás lényege pedig a kittu(m) fenntartása volt.
A tételes jogot nem ismerték, hanem oktató szöveget írnokok, tisztviselők, bírák számára. A mű maga ezért inkább a didaktikus műfajok közé sorolható. Számos másolata maradt fenn, ez arról tanúskodik, hogy az oktatás kötelező tananyaga volt. Világos stílusa és pontos fogalmazása miatt irodalmi normának számított. A Gilgames-eposz mellett az óbabiloni kor egyik legfontosabb szövegemléke. A szerkesztésében közreműködő jogtudósok felhasználták a korábbi sumer és akkád jogi irodalom műveit is. (Ur-Nammu I. e. XVIII-XIX. századi és Lipit-Istár I. e. XIX. századi „törvénykönyveit").
A Hammurapi-féle „törvénykönyv” két jogrend összefonódását mutatja: a compensatio elvén alapuló hagyományos mezopotámiai jog, és a törzsi jog talio elve („szemet szemért, fogat fogért, életet az életért”) szerint készült. A büntetőjog mellett jelentős helyet foglalnak el a kereskedelem, a közigazgatás és a mindennapi élet szabályozásáról szóló rendelkezések. Így például szigorú előírásokat tartalmaz az öntözőberendezések karbantartási költségéről, a rabszolgák adás-vételéről (védi a városállam szabad lakosságát), a földbérletről, a katonai telepesek jogairól. Meghatározza a büntetések formáit: megkorbácsolás, csonkítás, kivégzés (karóba húzás, elégetés, vízbe fojtás).
A „törvénykönyv” és az Ószövetségben található mózesi törvények összehasonlítása során a kutatók sokáig gondolták azt, hogy a bibliai törvények Hammurapi „törvénykönyvéből” merítettek. Mózes könyveinek mezopotámiai befolyását egyesek tagadják, de a Biblia szerint is Terah Ur városából származott, majd onnan költözött Ábrámmal együtt Harránba.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hammurapi törvényei - Hammurapi a családról, tudasbazis.sulinet.hu
- ↑ Reader's Digest: Mindennapi élet az ókortól napjainkig, 67. old.; 2006
Források
[szerkesztés]- Komoróczy Géza, „Fénylő ölednek édes örömében…”: A sumer irodalom kistükre, Budapest, Európa, 1970
- Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 190. o.
További információk
[szerkesztés]- ford. Kmoskó, Mihály Dr.: 'Hammurabi törvényei', 1911 (Hozzáférés: 2009. november 8.)
