Tulai terület

Tulai terület (Тульская область)
Tulai terület címere Tulai terület zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Szövetségi körzet	Központi
Székhely	Tula
Járás	23
Városi körzet	3
Alapítás	1937. szeptember 27.
Kormányzó	Alekszej Gennagyjevics Gyumin
Rendszám	71
Népesség
Teljes népesség	1 471 140 fő (2024)
Népsűrűség	63 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület	25 700 km²
Időzóna	MSK (UTC+3)
Elhelyezkedése
Tulai terület Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 55′, k. h. 37° 35′53.916666666667, 37.583333333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Tulai terület témájú médiaállományokat.

A Tulai terület (oroszul Тульская область [Tuljszkaja oblaszty]) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik. Az európai országrész középső vidékén, Moszkvától délre terül el. Székhelye Tula.

Lakossága 1 621 900 fő (2005), népsűrűsége 63 fő/km².

Természetföldrajz

Északon a Moszkvai, keleten a Rjazanyi, délkeleten a Lipecki, délnyugaton az Orjoli, nyugaton a Kalugai terület határolja. Legnagyobb kiterjedése észak-déli irányban 200 km, nyugat-keleti irányban 190 km. Területe 25 700 km².

Domborzat, vízrajz

A terület a Kelet-európai-síkság közepén, a Közép-orosz-hátság északkeleti részén helyezkedik el. Folyóvölgyekkel, vízmosásokkal, árkokkal szabdalt alacsony, dombos vidék. Átlagos magassága 230–270 m között változik, a folyóvölgyekben ez az érték csak 70–80 m. A tengerszint feletti legmagasabb pont 293 m. Azokon a vidékeken, ahol a mészkő felszínre tör, karsztos képződmények, üregek, járatrendszerek, kisebb barlangok (Venyov város környékén) találhatók.

A régió területének kb. 75%-a az Oka, 25%-a a Don vízgyűjtőjéhez tartozik. Az Oka itteni, felső szakaszán összesen 230 km-t tesz meg, ebből kb. 100 km-t a terület északnyugati határán. Völgye széles, teraszokat alkot. Legnagyobb itteni mellékfolyója a 345 km hosszú Upa, Tula város folyója. Délen ered és a központi vidékek felszíni vizeit összegyűjtve, a terület nyugati határánál ömlik az Okába. Az Oka néhány további mellékfolyója: a Zusa, az Isztra, az Oszetr és a Cserepety. Délkeleten, Novomoszkovszk egyik városi parkjában ered a Don. Vízrendszeréhez tartozó itteni mellékfolyói a Kraszivaja Mecsa és a Nyeprjadva.

Nagyobb természetes állóvizei nincsenek. Legnagyobb karsztos állóvize, az Ivan-tó már a Novomoszkovszk melletti Sati-víztározó részét képezi. A város és vegyi üzemei igényeinek ellátására két további víztározó is épült, továbbá Szuvorov és Scsokino mellett is kisebb vízerőművek, víztározók létesültek.

Ásványkincsek

A kiterjedt moszkvai szénmedence barnaszénvagyonának mintegy 40%-a a Tulai területen található, az itteni tartalékokat 3 milliárd tonnára becsülik. A Bogorogyicki, a Plavszki és a Kirejevszki járásokban előforduló barnavasérc (limonit) vastartalma általában 47%, de legfeljebb 60%. Telepei alig 15–20 m mélységben fekszenek, tehát akár külszíni fejtéssel is kitermelhetők, de rétegvastagságuk csupán 1-1,5 m. Az 1970-es években a bányászatot megszüntették. Alsó karbon üledékekben több helyen is jelentős mennyiségű bauxit található, minősége azonban általában nem kielégítő. Építőipari alapanyagok: homok, agyag, mészkő, gipsz bőven állnak rendelkezésre. Az ásványvízforrások közül legismertebbek Krainka, a népszerű fürdőhely forrásai.

Éghajlat

Éghajlata mérsékelten kontinentális. Mérsékelten meleg a nyár, mérsékelten hideg a tél. A januári középhőmérséklet –10-11 °C, a júliusi 19-20 °C. Az évi középhőmérséklet 3,8-4,5 °C. Az eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet –43 °C, a legmagasabb 36,2 °C. A csapadék évi mennyisége északnyugaton 575 mm, délkeleten 470 mm, kb. 70%-a a fagymentes hónapokban, maximuma júliusban hull. A melegebb és csapadékosabb légtömegek általában nyugatról és délről érkeznek. A fagymentes időszak a központi vidéken 142 napig tart.

Növény- és állatvilág

Az északi erdős sztyepp övezetnek ezen a vidékén az eredeti növénytakaró csak kevés helyen maradt meg. Északnyugaton többnyire podzol-, északkeleten szürke erdőtalajok találhatók; a középső és a déli vidékeken a csernozjomok különféle változatai a legelterjedtebbek.

Az összterület 14%-át borítják erdők. Északnyugaton vegyes lombú, elsősorban erdeifenyő- és tölgyerdők, az Oka mentén fenyvesek húzódnak. Délebbre a lombos erdők itteni jellemző fafajtái a tölgy, a nyír és nyárfa. Az erdős sztyepp övezet határán keskeny, de hosszú erdősáv húzódik, ahol a tölgy mellett kőris, juhar, szil, hárs is gyakran fordul elő. A 16-17. században az orosz állam védelmi vonalának része volt az erdői is (tulszkije zaszeki), mely itt egy ideig fokozott védelemben részesült. Jelenleg a Tulai területen nincs természetvédelmi terület, csak egyetlen tájvédelmi körzet, a Scsokinói járásban. A délkeleti vidék legnagyobb része szántóföld, alig 5%-a erdővel fedett terület. Csupán a meredekebb árokpartokon maradt fenn valamelyest az eredeti sztyeppi füves növényzet.

Az állatvilágot vaddisznó, vörös róka, jávorszarvas, nyest, mezei nyúl, több rágcsáló-féle képviseli. A folyóvizek elterjedt halfajai a dévérkeszeg, a veresszárnyú koncér, a csuka, sügér stb.

Történelem

A vidéket a 8. században már a szláv vjaticsok lakták, akik a 10. század végén a kijevi orosz állam adófizetői voltak. Tula első írásos említése 1146-ból való. A feudális széttagoltság idején a térség előbb a Csernyigovi, később a Rjazanyi fejedelemség, végül 1503-ban a moszkvai orosz állam része lett. A mai Tulai terület délkeleti részén, a Nyeprjadva folyó doni torkolatánál zajlott le 1380-ban a híres kulikovói csata, melyben az orosz seregek először arattak jelentős győzelmet az Arany Horda csapatai felett.

A 16. században az itteni földeken épült ki az orosz állam védelmi vonala, Tula is része volt a város-erődök itt húzódó sorának. A 17. század elején a vidék a Bolotnyikov-féle felkelés központja lett, a felkelők a várost is bevették, a központi kormány csak négy hónapos ostrom után tudta visszafoglalni. 1696-ban egy kovácsmester a Tulica folyó partján vaskohót és vashámort épített, ez a vállalkozás vetette meg az alapját a tulai vasiparnak. I. (Nagy) Péter cár parancsára 1712-ben állami fegyverkészítő üzem épült a városban, mely ettől kezdve a lőfegyvergyártás, majd a kiépülő hadiipar egyik központja lett.

Tula Kurszki pályaudvara 1913-ban (régi képeslap)

Már 1722-ben felfedezték, hogy az itteni földek gazdag szénkészleteket rejtenek, de rendszeres kitermelésük csak 1855-ben kezdődött meg. A kibontakozó ipar fejlődését segítette az első vasútvonalak kiépítése 1864-től. Ezekben az időkben kezdődött a tulai ipar sok ismert termékének, többek között a közkedvelt szamovárnak a gyártása is.

1777-ben létrehozták a Tulai kormányzóságot, mely 1929-ben szűnt meg. Ekkor a térség átmenetileg az újonnan létrehozott Moszkvai terület része lett, majd 1937. szeptember 26-án ebből kiválva alakult meg a Tulai területet. A második világháború kezdetén a német csapatok a terület nagy részét megszállták, 1941 októbere és decembere között magát Tulát is majdnem teljesen bekerítették és ostrom alá vették, de végül soha nem tudták elfoglalni a várost.

Népesség

A terület lakossága 1 621 900 fő (2005), ebből a városban lakók aránya összesen 81,9%. A népsűrűség 63,1 fő/km².

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1595,6); ukránok (22,3); tatárok (9,0); örmények (6,5); beloruszok (6,0); németek (4,7); azeriek (4,5); cigányok (3,8); grúzok (1,9); moldávok (1,7); zsidók (1,3); mordvinok (1,2); csuvasok (1,1). (A többi nemzetiség 1000 fő alatt.)

A legnépesebb települések

Tula

Novomoszkovszk

Alekszin

Scsokino

Uzlovaja

Jefremov

Donszkoj

Kim.

Kalugai terület

Moszkvai terület

Lipecki terület

Orjoli terület

Rj.

A Tulai terület nagyobb városai

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

• Tula – 465,9
• Novomoszkovszk – 129,8
• Alekszin – 67,0
• Scsokino – 60,7
• Uzlovaja – 58,1
• Jefremov – 45,6
• Donszkoj – 31,7
• Kimovszk – 31,1
• Bogorogyick – 30,1
• Kirejevszk – 25,5
• Szuvorov – 20,5
• Jasznogorszk – 18,0
• Plavszk – 16,5
• Venyov – 15,9
• Beljov – 15,3
• Pervomajszkij – 10,9
• Szokolnyiki – 10,8
• Bolohovo – 10,3

Közigazgatás

A tulai Kreml

A Tulai terület élén a kormányzó áll.

• Vjacseszlav Dmitrijevics Dudka: 2005. április 29. – 2011. július 29.

Megválasztása előtt egy jelentős tulai hadiüzem igazgatóhelyetteseként és főmérnökeként dolgozott. Elődjét, Vaszilij Sztarodubcevet (kommunista párt) korábban két alkalommal választották kormányzóvá az általános titkos választásokon.

• Vlagyimir Szergejevics Gruzgyev: 2011. (július 29.) augusztus 18. – 2016. február 2., ekkor nyugdíjazását kérte.
• Alekszej Gennagyjevics Gyumin: 2016. február 2. – szeptember 18. Putyin elnök megbízottjaként a kormányzói feladatokat ideiglenesen látta el.

2016. szeptember 19-étől – kormányzó. (Megválasztva: 2016-09-18)

A 2021. szeptember 20-i választáson újraválasztották.

2006 óta a Tulai területen 179 helyi önkormányzat működik. Közülük 3 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 23 járás (rajon), továbbá 41 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 112 falusi község (szelszkoje poszelenyije). (Novomoszkovszk városban és az azonos nevű járásban 2005-ben népszavazást tartottak arról, hogy Novomoszkovszk kapjon-e városi körzet státuszt, de a többség a javaslatot elvetette.) A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek

• Tula város
• Donszkoj város
• Novogurovszkij munkástelepülés (rabocsij poszjolok)

Járások

A Kreml bejárata Tulában

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népessége az alábbi:

Magyar név	Orosz név	Székhely	Lélekszám
Alekszini járás	Алексинский район	Alekszin	74 326
Arszenyjevói járás	Арсеньевский район	Arszenyjevo	12 209
Belevi járás	Белевский район	Belev	20 952
Bogorogyicki járás	Богородицкий район	Bogorogyick	51 643
Csernyi járás	Чернский район	Cserny	20 476
Dubnai járás	Дубенский район	Dubna	14 618
Jasznogorszki járás	Ясногорский район	Jasznogorszk	31 152
Jefremovi járás	Ефремовский район	Jefremov	64 227
Kamenkai járás	Каменский район	Arhangelszkoje	9 548
Kimovszki járás	Кимовский район	Kimovszk	42 853
Kirejevszki járás	Киреевский район	Kirejevszk	75 142
Kurkinói járás	Куркинский район	Kurkino	10 830
Lenyinszkiji járás	Ленинский район	Lenyinszkij	63 355
Novomoszkovszki járás	Новомосковский район	Novomoszkovszk	143 848
Odojevi járás	Одоевский район	Odojev	13 184
Plavszki járás	Плавский район	Plavszk	27 778
Scsekinói járás	Щекинский район	Scsekino	106 595
Szuvorovi járás	Суворовский район	Szuvorov	37 637
Tyoploje-ogarjovói járás	Тёпло-Огарёвский район	Tyoploje	12 705
Uzlovajai járás	Узловский район	Uzlovaja	85 173
Venyovi járás	Венёвский район	Venyov	33 940
Volovói járás	Воловский район	Volovo	13 596
Zaokszkiji járás	Заокский район	Zaokszkij	22 368

Gazdaság

Gazdasági szempontból a Tulai terület az Oroszországi Föderáció Központi Gazdasági Körzetéhez tartozik.

Mezőgazdaság

Az összterület kb. 75%-án folyik mezőgazdasági termelés. Fő ágazat az állattenyésztés, délen, a termékeny csernozjom talajokon elsősorban a növénytermesztés. A hagyományos kultúrák mellett az utóbbi időben növekedtek a jövedelmezőbb ipari növények: a repce és a sörgyártás alapanyagául szolgáló árpa vetésterületei. A szarvasmarha-állomány egy évtizede – és 2006-ban is – tartó, az egész Központi szövetségi körzetre jellemző csökkenését újabban dotációkkal, kedvezményes hitelek nyújtásával igyekeznek megállítani. Növekszik a baromfihús termelése, 2006 végén például nagy „baromfigyár” (ptyicefabrika) kezdte meg működését Uzlovajaban. A mezőgazdasági termékek jelentékeny részét kisvállalkozások adják: a burgonya és a zöldségfélék több mint 90%-át, a hús- és tejtermékek bő 40%-át háztáji és paraszti (farmer-) gazdaságok állítják elő.

Ipar

A Tulai terület az ország egyik legrégibb ipari, nehézipari körzete. Meghatározó iparága, a hadiipar termelése a Szovjetunió felbomlása után erősen visszaesett. A szénbányászat és a hozzá kapcsolódó ágazatok (pl. bányagépgyártás, szénnel működő erőművek) válsága azonban jóval korábban kezdődött. A bányák kimerülése, a barnaszén alacsony fűtőértéke, a szénhidrogének térhódítása az utóbbi évtizedekben a bányák fokozatos bezárásához vezetett. 1958-ban több mint 100 szénbánya működött, ma már csak néhány üzemel, Uzlovaja járás utolsó bányáját 2000-ben zárták be. Egy-két éve próbálkozások történnek a széntermelés újbóli növelésére, mivel a barnaszén a vegyiparban értékes alapanyag.

Az ipar ma is a gazdaság motorja, legnagyobb vállalatai két városban koncentrálódnak:

• Tula a kohászat és a gépipar központja. Legnagyobb vaskohászati kombinátja a „Koszaja Gora”; a „Polema” a színesfémáruk gyára; tankelhárító rakétákat és vadászpuskákat egyaránt készít a nagyhírű, 1712-ben alapított fegyvergyár. A gépipar további néhány nagyvállalata például a kombájngyár, a „Stamp”, a „Tulamas” stb.
• Novomoszkovszk elsősorban vegyipari központ. Legnagyobb vállalata az „Azot” (Nitrogén), a Központi körzet vezető műtrágyagyára, ahol műgyantát, műanyagokat, ammóniát stb. állítanak elő. Egy vezető multinacionális cég itt építette fel oroszországi mosószergyárát és elosztó- (disztribúciós) központját; valamint egy ugyancsak ismert nyugat-európai építőanyag-ipari vállalat létesített gipszkartonlapokat előállító gyárat. A közelmúltban kezdte meg a termelést egy új polietiléncső-gyár.

E két város vállalatai állítják elő az ipari termékek 2/3 részét. Néhány további iparváros, ahol egyebek mellett a vegyipar szintén jelen van:

• Jefremov: műgumigyár; Kargill – különleges keményítők, édességipari szirupok gyára; most kezdődött el a növényi étolajak kibocsátása, illetve palackozása.
• Uzlovaja: a korábbi szénbányászati központ gépipari nagyvállalatánál („Kran”) emelődarukat, bányagépeket készítenek, a városban több könnyűipari üzem is működik.
• Scsokino: vegyipari kombinátja többek között szénsavat, műszálat, háztartási vegyiárut állít elő.
• Alekszin: vegyikombinát, üveggyár, papírgyár
• Szuvorov város: Cserepetyi-vízerőmű, műszáltermelés

Közlekedés

Scsokino vasútállomása

Itt vezet keresztül az országos jelentőségű közúti (M-4-es, "Don") és vasúti fővonal, mely Moszkvát Voronyezszsel és a déli vidékekkel: az Azovi-tenger és a Fekete-tenger partvidékével, valamint Észak-Kaukázussal kötik össze. A központi vasúti csomópont Tula, ahonnan rendszeresen indulnak vonatok többek között Moszkva, Orjol, Szmolenszk, Kaluga felé. Az egyetlen hajózható folyó az Oka, az is csak Alekszin városától.

Külső hivatkozások

• A Tulai terület hivatalos honlapja
• A Tulai területről a Független Szociálpolitikai Intézet honlapján (oroszul) Archiválva 2012. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Egy földrajzi portál ismertetője a Tulai területről (oroszul)
• Jefremov város (oroszul)
• Tula gazdasági fórum (oroszul)