Get the full ebook with Bonus Features for a Better Reading Experience on ebookgate.

com

Xamarin Cross platform Application Development 2nd

Edition Develop production ready applications for
iOS and Android using Xamarin Jonathan Peppers

https://ebookgate.com/product/xamarin-cross-platform-
application-development-2nd-edition-develop-production-
ready-applications-for-ios-and-android-using-xamarin-
jonathan-peppers/

OR CLICK HERE

DOWLOAD NOW

Download more ebook instantly today at https://ebookgate.com

Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...

Beginning Android Web Apps Development Develop for Android

using HTML5 CSS3 and JavaScript 1st Edition Jon Westfall

https://ebookgate.com/product/beginning-android-web-apps-development-
develop-for-android-using-html5-css3-and-javascript-1st-edition-jon-
westfall/
ebookgate.com

Pro Smartphone Cross Platform Development iPhone

Blackberry Windows Mobile and Android Development and
Distribution 1st Edition Sarah Allen
https://ebookgate.com/product/pro-smartphone-cross-platform-
development-iphone-blackberry-windows-mobile-and-android-development-
and-distribution-1st-edition-sarah-allen/
ebookgate.com

Appcelerator Titanium Smartphone App Development Cookbook

2nd Edition Over 100 recipes to help you develop cross
platform native applications in JavaScript Jason Kneen
https://ebookgate.com/product/appcelerator-titanium-smartphone-app-
development-cookbook-2nd-edition-over-100-recipes-to-help-you-develop-
cross-platform-native-applications-in-javascript-jason-kneen/
ebookgate.com

Programming Chrome Apps Develop Cross Platform Apps for

Chrome 1st Edition Marc Rochkind

https://ebookgate.com/product/programming-chrome-apps-develop-cross-
platform-apps-for-chrome-1st-edition-marc-rochkind/

ebookgate.com
Android Application Development For Dummies For Dummies
Computer Tech 1st Edition Donn Felker

https://ebookgate.com/product/android-application-development-for-
dummies-for-dummies-computer-tech-1st-edition-donn-felker/

ebookgate.com

Android Application Development All in One For Dummies 1st

Edition Barry Burd

https://ebookgate.com/product/android-application-development-all-in-
one-for-dummies-1st-edition-barry-burd/

ebookgate.com

Hello Android Introducing Google s Mobile Development

Platform 4th Edition Ed Burnette

https://ebookgate.com/product/hello-android-introducing-google-s-
mobile-development-platform-4th-edition-ed-burnette/

ebookgate.com

iOS 12 App Development Essentials Learn to Develop iOS 12

Apps with Xcode 10 and Swift 4 Neil Smyth

https://ebookgate.com/product/ios-12-app-development-essentials-learn-
to-develop-ios-12-apps-with-xcode-10-and-swift-4-neil-smyth/

ebookgate.com

Professional Cross Platform Mobile Development in C 1st

Edition Scott Olson

https://ebookgate.com/product/professional-cross-platform-mobile-
development-in-c-1st-edition-scott-olson/

ebookgate.com
www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
Xamarin Cross-platform Application
Development Second Edition

www.it-ebooks.info
Table of Contents
Xamarin Cross-platform Application Development Second Edition
Credits
About the Author
About the Reviewers
www.PacktPub.com
Support files, eBooks, discount offers, and more
Why subscribe?
Free access for Packt account holders
Preface
What this book covers
What you need for this book
Who this book is for
Conventions
Reader feedback
Customer support
Downloading the example code
Downloading the color images of this book
Errata
Piracy
Questions
1. Setting Up Xamarin
The Xamarin tools
Installing Xcode
Installing Xamarin
Choosing a Xamarin license
Setting up the Android emulator
Enrolling in the iOS Developer Program
Registering as a Google Play developer
Summary

www.it-ebooks.info
2. Hello, Platforms!
Building your first iOS application
Understanding Apple’s MVC pattern
Using the iOS designer
Building your first Android application
Android activities
Xamarin’s Android designer
Summary
3. Code Sharing between iOS and Android
Learning the MVVM design pattern
Implementing MVVM in an example
Comparing project organization strategies
Setting up a cross-platform solution
Working with Portable Class Libraries
Using PCLs in Xamarin
Using preprocessor statements
Simplifying dependency injection
Implementing Inversion of Control
Summary
4. XamChat – a Cross-platform App
Starting our sample application concept
Developing our Model layer
Writing a mock web service
Writing the ViewModel layer
Implementing our LoginViewModel class
Implementing our RegisterViewModel class
Implementing our FriendViewModel class
Implementing our MessageViewModel class
Writing unit tests
Setting up a new project for unit tests
Writing assertions

www.it-ebooks.info
 Summary
5. XamChat for iOS
Understanding the basics of an iOS app
Using UINavigationController
Methods in Navigation Controllers
Setting up a Navigation Controller
Implementing the login screen
Creating a LoginController class
Modifying the controller’s layout
Registering and subscribing view models and services
Using segues and UITableView
Adding a friends list screen
Adding a list of messages
Composing messages
Summary
6. XamChat for Android
Introducing Android Manifest
Setting up the Manifest
Common manifest permissions
Creating and implementing the application class
Adding a login screen
Layouts and ViewGroups in Andorid
Implementing the login functionality
Using ListView and BaseAdapter
Implementing the conversations screen
Setting up the adapter
Implementing the friends list
Composing messages
Summary
7. Deploying and Testing on Devices
iOS provisioning

www.it-ebooks.info
 Prerequisites for deploying to iOS
Creating a provisioning profile
Android device settings
Understanding the linker
Understanding AOT compilation
Avoiding common memory pitfalls
Garbage collector
Memory leaks
Accessing objects disposed by GC
Summary
8. Web Services with Push Notifications
Learning Windows Azure
Setting up your Azure account
Exploring Azure Mobile Services
Creating tables and scripts
Adding a backend to XamChat
Adding the Azure Mobile Services NuGet package
Using the Apple Push Notification service
Setting up proper provisioning
Setting up your provisioning profile
Setting up a certificate signing request
Making client-side changes for push notifications
Implementing Google Cloud Messaging
Summary
9. Third-party Libraries
The Xamarin Component Store
The most common components
Porting existing C# libraries
Objective-C bindings
Working with Objective Sharpie
Java bindings

www.it-ebooks.info
 Summary
10. Contacts, Camera, and Location
Introducing Xamarin.Mobile
Accessing contacts
Retrieving contacts on Android
Looking up GPS location
Implementing GPS location on Android
Accessing the photo library and camera
Accessing photos on Android
Summary
11. Xamarin.Forms
Creating Hello World in Xamarin.Forms
Understanding the architecture behind Xamarin.Forms
Using XAML in Xamarin.Forms
Using data binding and MVVM
Summary
12. App Store Submission
Following the iOS App Store Review Guidelines
General rules
Incorrect and incomplete information
Content present in the application
Apple’s 70/30 revenue share
General Tips
Submitting an app to the iOS App Store
Creating a distribution provisioning profile
Adding your app to iTunes Connect
Making an iOS binary for the App Store
Signing your Android applications
Submitting the app to Google Play
Google Play Developer Program Policies
Tips to make a successful mobile app

www.it-ebooks.info
 Summary
Index

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
Xamarin Cross-platform Application
Development Second Edition

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
Xamarin Cross-platform Application
Development Second Edition
Copyright © 2015 Packt Publishing
All rights reserved. No part of this book may be reproduced, stored in a retrieval system,
or transmitted in any form or by any means, without the prior written permission of the
publisher, except in the case of brief quotations embedded in critical articles or reviews.
Every effort has been made in the preparation of this book to ensure the accuracy of the
information presented. However, the information contained in this book is sold without
warranty, either express or implied. Neither the author, nor Packt Publishing, and its
dealers and distributors will be held liable for any damages caused or alleged to be caused
directly or indirectly by this book.
Packt Publishing has endeavored to provide trademark information about all of the
companies and products mentioned in this book by the appropriate use of capitals.
However, Packt Publishing cannot guarantee the accuracy of this information.
First published: February 2014
Second edition: February 2015
Production reference: 1200215
Published by Packt Publishing Ltd.
Livery Place
35 Livery Street
Birmingham B3 2PB, UK.
ISBN 978-1-78439-788-3
www.packtpub.com

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
Credits
Author
Jonathan Peppers
Reviewers
Betim S. Drenica
Ole Falkerslev Kristensen
Frédéric Mauroy
Patrick D. Sullivan
Commissioning Editor
Ashwin Nair
Acquisition Editor
Vinay Argekar
Content Development Editor
Melita Lobo
Technical Editor
Ankur Ghiye
Copy Editor
Rashmi Sawant
Project Coordinator
Kinjal Bari
Proofreaders
Simran Bhogal
Maria Gould
Ameesha Green
Paul Hindle
Bernadette Watkins
Indexer
Rekha Nair
Graphics
Sheetal Aute
Abhinash Sahu

www.it-ebooks.info
Production Coordinator
Komal Ramchandani
Cover Work
Komal Ramchandani

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
About the Author
Jonathan Peppers is a Xamarin MVP and the lead developer of the popular apps and
games at Hitcents, such as Hanx Writer and Draw a Stickman: EPIC. He has been working
with the C# programming language for over 8 years. He is also quite familiar with other
technologies, such as WinForms, WPF, Unity, ASP.Net WebForms, ASP.Net MVC, and
Windows Azure. In recent years, Hitcents has been heavily investing in mobile
development with Xamarin and has developed over 50 mobile applications with Xamarin
across multiple platforms.

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
About the Reviewers
Betim S. Drenica is a professional software architect with over a decade’s experience and
has specialized in many technologies, from database to client technologies to mobiles and
cloud. He is lately oriented in Service Oriented Applications and Architectures (RESTing
for a long time now,) paying more attention to mobile apps for iOS, Android, and
Windows Phone natively and using Xamarin platforms too. Being a very community-
driven person, he is the founder of two user groups, Albanian SQL Server UG and
Albanian .Net UG, where he’s actually the leader. He is a Microsoft Certified Trainer and
a regular speaker in tech conferences. He’s a blogger and you can find him at
www.betimdrenica.com. You can find him also on Twitter at @betimdrenica and on
LinkedIn at http://www.linkedin.com/in/betim.
All the praises be to Allah, the lord of the worlds!
After this, I would like to thank my parents for their dedication and the sacrifices they
made for me, my brother and sister.
Ole Falkerslev Kristensen is from Denmark and has been working with software
development mainly in Nokia Mobile phones in many different software environments.
Over the last 2 years, he has been working in a start-up company, OndoDots Aps,
developing a business app called OndoDots. Ole has his basic competences in Mono
Android in Visual Studio and Xamarin Android.
Frédéric Mauroy discovered computers in the mid-eighties and the joy of programming
with basic. This new-found passion naturally led him to pursue his education in IT, where
he learned C and C++. His first job let him hone his skills in C, and he later sled toward
C# with the amazing .NET framework. Having worked mainly in ASP.NET, he also
developed Windows applications and more recently, mobile applications for Android and
iOS using PhoneGap and Xamarin.
Frédéric has created the mobile applications of Viashopia (http://viashopia.com) and
Alert112 (http://alert112.com).
http://fredericmauroy.com
Patrick D. Sullivan is a software engineer and mobile developer who lives in
Birmingham, AL, working at Shipt, LLC. Patrick has built and published iOS applications
using Xamarin. He also works on developing web, mobile, and desktop applications using
various technologies. He has experience in some of the technologies, such as Xamarin,
WPF, AngularJS, Ionic Framework, ASP.NET Web API/MVC, SQL Server, and Oracle.
Patrick blogs at http://blog.pdsullivan.com.

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
www.PacktPub.com

www.it-ebooks.info
Support files, eBooks, discount offers, and
more
For support files and downloads related to your book, please visit www.PacktPub.com.
Did you know that Packt offers eBook versions of every book published, with PDF and
ePub files available? You can upgrade to the eBook version at www.PacktPub.com and as
a print book customer, you are entitled to a discount on the eBook copy. Get in touch with
us at <service@packtpub.com> for more details.
At www.PacktPub.com, you can also read a collection of free technical articles, sign up
for a range of free newsletters and receive exclusive discounts and offers on Packt books
and eBooks.

https://www2.packtpub.com/books/subscription/packtlib
Do you need instant solutions to your IT questions? PacktLib is Packt’s online digital
book library. Here, you can search, access, and read Packt’s entire library of books.

www.it-ebooks.info
Why subscribe?
Fully searchable across every book published by Packt
Copy and paste, print, and bookmark content
On demand and accessible via a web browser

www.it-ebooks.info
Free access for Packt account holders
If you have an account with Packt at www.PacktPub.com, you can use this to access
PacktLib today and view 9 entirely free books. Simply use your login credentials for
immediate access.

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
Preface
Xamarin has built three core products for developing iOS and Android applications in C#:
Xamarin Studio, Xamarin.iOS, and Xamarin.Android. Xamarin gives you direct access to
the native APIs on each platform and the flexibility to share C# code between platforms.
Using Xamarin and C#, you get better productivity when compared to Java or Objective-
C, and still retain great performance compared to an HTML or a JavaScript solution.
In this book, we will develop a real-world sample application to demonstrate what you can
do with Xamarin technologies, and build on core platform concepts for iOS and Android.
We will also cover advanced topics such as push notifications, retrieving contacts, using
the camera, and GPS location. With Xamarin 3, a new framework was introduced called
Xamarin.Forms. We will cover the basics of Xamarin.Forms and how you can apply it to
cross-platform development. Finally, we will walk through what it takes to submit your
application to the Apple App Store and Google Play.

www.it-ebooks.info
What this book covers
Chapter 1, Setting Up Xamarin, covers the process of installing the appropriate Xamarin
software and native SDKs required for performing cross-platform development.
Chapter 2, Hello, Platforms!, walks you through creating your first “Hello World”
application on iOS and Android, which also covers some basic concepts on each platform.
Chapter 3, Code Sharing between iOS and Android, gives you code-sharing techniques
and project setup strategies that can be used with Xamarin.
Chapter 4, XamChat – a Cross-platform App, introduces a sample application that we will
be building throughout the book. In this chapter, we will write all the shared code for the
application, complete with unit tests.
Chapter 5, XamChat for iOS, covers the technique of implementing the iOS user interface
for XamChat and various iOS development concepts.
Chapter 6, XamChat for Android, covers the technique of implementing the Android
version of XamChat and introduces Android-specific development concepts.
Chapter 7, Deploying and Testing on Devices, walks you through the painful process of
deploying your first application to a device. We also cover why it is important to always
test your application on real devices.
Chapter 8, Web Services with Push Notifications, explains the technique of implementing a
real backend web service for XamChat using Azure Mobile Services.
Chapter 9, Third-party Libraries, covers the various options of using third-party libraries
with Xamarin and how you can even leverage native Java and Objective-C libraries.
Chapter 10, Contacts, Camera, and Location, introduces the library, Xamarin.Mobile, as a
cross-platform way to access users’ contacts, camera, and GPS location.
Chapter 11, Xamarin.Forms, discovers Xamarin’s latest framework, Xamarin.Forms, and
how you can leverage it to build cross-platform applications.
Chapter 12, App Store Submission, explains the process of submitting your app to the
Apple App Store and Google Play.

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
What you need for this book
For this book, you will need a Mac computer running at least OS X 10.7 Lion. Apple
requires iOS applications to be compiled on a Mac, so Xamarin does as well. You will also
need a license of the business edition of Xamarin.Android and Xamarin.iOS. A free 30-
day trial is also available. You can also try the free starter edition of Xamarin, but some of
the more advanced examples will not work with this edition. You can visit
http://xamarin.com/download to download the appropriate software.

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
Who this book is for
This book is for developers who are already familiar with C# and want to start doing
mobile development with Xamarin. If you have worked in ASP.NET, WPF, WinRT, or
Windows Phone, then you will be right at home using this book to develop native iOS and
Android applications.

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
Conventions
In this book, you will find a number of text styles that distinguish between different kinds
of information. Here are some examples of these styles and an explanation of their
meaning.
Code words in text, database table names, folder names, filenames, file extensions,
pathnames, dummy URLs, user input, and Twitter handles are shown as follows: “The
user will enter some text into the UITextField textbox and click on the UIButton button
to start the search.”
A block of code is set as follows:
public override void ViewDidLoad()
{
base.ViewDidLoad();
int count = 0;
button.TouchUpInside += (sender, e) =>
label.Text = string.Format("Count: {0}", ++count);
}

When we wish to draw your attention to a particular part of a code block, the relevant
lines or items are set in bold:
public override void ViewDidLoad()
{
base.ViewDidLoad();
int count = 0;
button.TouchUpInside += (sender, e) =>
label.Text = string.Format("Count: {0}", ++count);
}

Any command-line input or output is written as follows:

keytool -genkey -v -keystore <filename>.keystore -alias <key-name> -keyalg
RSA -keysize 2048 -validity 10000

New terms and important words are shown in bold. Words that you see on the screen,
for example, in menus or dialog boxes, appear in the text like this: “Clicking the Next
button moves you to the next screen.”
Note
Warnings or important notes appear in a box like this.
Tip
Tips and tricks appear like this.

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
Reader feedback
Feedback from our readers is always welcome. Let us know what you think about this
book—what you liked or disliked. Reader feedback is important for us as it helps us
develop titles that you will really get the most out of.
To send us general feedback, simply e-mail <feedback@packtpub.com>, and mention the
book’s title in the subject of your message.
If there is a topic that you have expertise in and you are interested in either writing or
contributing to a book, see our author guide at www.packtpub.com/authors.

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
Customer support
Now that you are the proud owner of a Packt book, we have a number of things to help
you to get the most from your purchase.

www.it-ebooks.info
Downloading the example code
You can download the example code files from your account at http://www.packtpub.com
for all the Packt Publishing books you have purchased. If you purchased this book
elsewhere, you can visit http://www.packtpub.com/support and register to have the files e-
mailed directly to you.

www.it-ebooks.info
Downloading the color images of this book
We also provide you with a PDF file that has color images of the screenshots/diagrams
used in this book. The color images will help you better understand the changes in the
output. You can download this file from:
https://www.packtpub.com/sites/default/files/downloads/7883OS_ImageBundle.pdf.

www.it-ebooks.info
Errata
Although we have taken every care to ensure the accuracy of our content, mistakes do
happen. If you find a mistake in one of our books—maybe a mistake in the text or the
code—we would be grateful if you could report this to us. By doing so, you can save other
readers from frustration and help us improve subsequent versions of this book. If you find
any errata, please report them by visiting http://www.packtpub.com/submit-errata,
selecting your book, clicking on the Errata Submission Form link, and entering the
details of your errata. Once your errata are verified, your submission will be accepted and
the errata will be uploaded to our website or added to any list of existing errata under the
Errata section of that title.
To view the previously submitted errata, go to
https://www.packtpub.com/books/content/support and enter the name of the book in the
search field. The required information will appear under the Errata section.

www.it-ebooks.info
Piracy
Piracy of copyrighted material on the Internet is an ongoing problem across all media. At
Packt, we take the protection of our copyright and licenses very seriously. If you come
across any illegal copies of our works in any form on the Internet, please provide us with
the location address or website name immediately so that we can pursue a remedy.
Please contact us at <copyright@packtpub.com> with a link to the suspected pirated
material.
We appreciate your help in protecting our authors and our ability to bring you valuable
content.

www.it-ebooks.info
Questions
If you have a problem with any aspect of this book, you can contact us at
<questions@packtpub.com>, and we will do our best to address the problem.

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
Chapter 1. Setting Up Xamarin
Xamarin’s development tools have given us the power to develop native iOS, Android,
and Mac applications in C#, which is one of the most popular programming languages.
There are many advantages of choosing Xamarin to develop mobile applications instead
of Java and Objective-C. You can share code between both the platforms and can be more
productive by taking advantage of the advanced language features of C# and the .NET
base class libraries. Alternatively, you would have to write the app twice for Android and
iOS and lose the benefits of garbage collection when using Objective-C.
In comparison to other techniques of developing cross-platform applications with
JavaScript and HTML, Xamarin also has some distinct advantages. C# is generally more
performant than JavaScript, and Xamarin gives developers direct access to the native APIs
on each platform. This allows Xamarin applications to have a native look and perform in a
manner similar to their Java or Objective-C counterparts.
Xamarin’s tooling works by compiling your C# into a native ARM executable that can be
packaged as an iOS or Android application. It bundles a stripped-down version of the
Mono runtime with your application that only includes the features of the base class
libraries your app uses.

In this chapter, we’ll set up everything you need to get started on developing with
Xamarin. By the end of this chapter, we’ll have all the proper SDKs and tools installed
and all the developer accounts needed for app store submission.
In this chapter, we will cover:
An introduction to Xamarin tools and technology
Installing Xcode, Apple’s IDE
Setting up all Xamarin tools and software
Setting up the Android emulator
Enrolling in the iOS Developer Program
Registering for Google Play

www.it-ebooks.info
The Xamarin tools
Xamarin has developed three core products for developing cross-platform applications:
Xamarin Studio (formerly MonoDevelop), Xamarin.iOS (formerly MonoTouch), and
Xamarin.Android (formerly Mono for Android). These tools allow developers to
leverage the native libraries on iOS and Android and are built on the Mono runtime.
Mono, an open source implementation of C# and the .NET framework, was originally
developed by Novell to be used on Linux operating systems. Since iOS and Android are
similarly based on Linux, Novell was able to develop MonoTouch and Mono for Android
as products to target the new mobile platforms. Shortly after their release, another
company acquired Novell, and the Mono team left to form a new company. Very shortly
after, Xamarin was founded to focus completely on these tools for developing with C# on
iOS and Android.
Getting a development machine ready for cross-platform application development can
take some time. And to make matters worse, Apple and Google both have their own
requirements for development on their respective platforms. Let’s go over what needs to
be installed on your machine.
To get started on iOS, we’ll need to install the following:
Xcode: This is the core IDE for developing iOS and Mac applications in Objective-C
Xcode Command Line Tools: These are installed inside Xcode, and provide
common command-line tools and scripting languages that developers will find useful,
such as Subversion, Git, Perl, and Ruby
The Mono runtime for Mac: This is required for compiling and running C#
programs on OS X
Xamarin.iOS: This is Xamarin’s core product for iOS development
Android also requires the following software to be installed to get started:
Java: This is the core runtime for running Java applications on OS X
Android SDK: This contains Google’s standard SDK, device drivers, and emulators
for native Android development
The Mono runtime for Mac: This is required for compiling and running C#
programs on OS X
Xamarin.Android: This is Xamarin’s core product for Android development
Each of these will take some time to download and install. If you can access a fast Internet
connection, it will help speed up the installation and setup process. With everything ready
to go, let’s move ahead step-by-step, and hopefully, we can skip a few dead-ends you
might otherwise run into.
Tip
It is important to note that Xamarin can also be used on Windows and Visual Studio, even
though it is not covered in this book. A Mac is required for iOS development, so Windows
developers must connect Visual Studio to a Mac to compile for iOS. Luckily, most of what

www.it-ebooks.info
we learn in this book can be directly applied to using Xamarin on Windows.

www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
Installing Xcode
To make things progress more smoothly, let’s start off by installing Xcode for Mac. Along
with Apple’s IDE, it will also install the most commonly used developer tools on the Mac.
Make sure you have at least OS X 10.8 (Mountain Lion), and locate Xcode in the App
Store, as shown in the following screenshot:

This will take quite some time to download and install. I’d recommend that you take the
time to enjoy a nice cup of coffee or work on another project to pass the time.
When that is out of the way, launch Xcode for the first time and progress through the
initial startup dialog. Next, navigate to Xcode | Preferences… to open Xcode’s main
settings dialog.
In the Downloads tab, you’ll notice several additional packages you can install inside
Xcode. Here, you can download the official iOS documentation, which the Xamarin
installer will make use of. Optionally, you can install older iOS simulators, but we can just
use the default one for the content in this book. When you’re finished, your Xcode’s
Components section should look something similar to the following screenshot:

www.it-ebooks.info
Installing Xcode installs the iOS SDK, which is a requirement for iOS development in
general. As a restriction from Apple, the iOS SDK can only run on a Mac. Xamarin has
done everything possible to make sure they follow Apple’s guidelines for iOS, such as
restricting dynamic code generation. Xamarin’s tools also leverage features of Xcode
wherever possible to avoid reinventing the wheel.

www.it-ebooks.info
Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
 Angela boldogan csókolta meg; nemsokára megesküdtek; most is
élnek, ha meg nem haltak.
 Tarányi Sándor.
A newyorki Broadwayn egy magas, barna úr hirtelen megállott,
belebámult és egy ideig álmodó, fátyolos szemmel nézett a
nagyszerü út tengerzajlásu forgatagába, mert váratlanul, maga sem
tudta hogyan, Kunszállás jutott eszébe. Van az úgy. A kunszállásiak
örökké szidják, a Kunszállásról elkerült kunszállásiak még le is nézik
és ki is nevetik Kunszállást, de egyszer csak – jön egy olyan perc –
eszébe jut az embernek Kunszállás, furcsa fájdalom támad a szive
tájékán és az ember úgy érzi, – mint Heine mikor Düsseldorfra
gondolt – hogy rögtön haza kell mennie. Az ember úgy érzi, belehal,
ha haza nem megy.
Tarányi Sándornak a newyorki Broadwayn jutott eszébe
Kunszállás és ő harmadnap csomagolt és két hét mulva valóban
otthon is volt Kunszálláson. Nem ment volna mindez ilyen
egyszerüen, ha Tarányi Sándor éppen akkor nem lett volna
harminckét éves és ha éppen akkor nem állott volna az élete egy
nagy fordulójánál. Tele volt azonban a világnak, a kóborlásának, az
eddigi munkájának és az eddigi szerelmeinek egy nagy, nyugodt
csömörével; megértette, hogy most már semmi újat nem láthat a
világban, mert ő soha más szemmel nem nézi már a világot, mint
eddig; úgy érezte, hogy – amin eddig nevetett – mindenki valóban
tartozik a társadalom hasznos tagja lenni; úgy érezte, meg kell
telepedni valahol, meg kell házasodni, egy asszony mellett kell
kitartani, hűséges férjnek kell lenni, jó apának… Nem ismert magára,
nyugtalan volt, fáradt, rosszkedvü és beteges; eszébe jutott
Kunszállás és hazament.
Kunszállást olyannak találta, mint amilyennek tíz évvel ezelőtt
otthagyta: laposnak, porosnak és szürkének, de ő szeretettel és
megindultan nézte a poros kunszállási akácokat és amikor kisétált a
földjére, a megmaradt kis birtokára, könnyes lett a szeme a boldog
örömtől, amely a szivében megpezsdült. Fekete föld. Magyar búza.
Szikrázó, alföldi nap. Szélesség, csendesség, nyugalom… Itt most
megállni, élni, nyugalmasan, állandóan dolgozni, három – mert
háromnak kell lennie – három izmos, barna fiu apjává lenni, őket
fölnevelni; azután meghalni, ha eljön az ideje. Igy van rendben. – Ez
rendben van.
A kunszállásiak nagyon elbámultak a Tarányi Sándor
hazajövetelén. Nem értették a dolgot. Ha az ember úgy élhet, hogy
megépít egy-egy vasutat Ázsiában, Amerikában, azután Párisban,
Monte-Carlóban pazarolja el azt a nagy pénzt, amit keresett, – hogy
lehet akkor Kunszállásra hazajönni, kis birtokon gazdálkodásba fogni,
egy régi, rozoga malmot kijavítani, a garast az embernek a fogához
verni?… Az első félévben egész Kunszállás nagyon lenézte Tarányi
Sándort. Különösen azt nem tudták neki megbocsátani, hogy
szakálla van és hogy biciklin jár. Magyar ember csak bajuszt hord, aki
pedig úr, az kocsin jár.
Tarányi Sándor nem törődött a kunszállásiak véleményével, nem
vágatta le a szakállát, nem vásárolt hintót, nem ivott a fiatalokkal és
nem kártyázott az öregekkel, egyedül élt és nagyon szorgalmasan
dolgozott. Egy félév alatt a kunszállásiak lenézése igen megenyhült,
az első év végén – az első termése után – pedig Tarányi Sándornak
már lelkes hívei is akadtak. A takarékosságot a kunszállásiak
általában most is lenézték ugyan, de ha valakinek még egyszer annyi
búzája terem, mint a szomszédainak, ha egy rossz malomból olyan
jó malmot csinál, hogy súlyos nagy ezreket szerez belőle, ha valaki
káposztából, kalarábéból és földi eperből is ezreket tud kiverni, az
mégis csak valami. Előbb csak a parasztok kezdték tisztelni Tarányi
Sándort, azután az urak is; előbb csak a parasztok jártak el hozzá
tanácsért, azután az urak is megkörnyékezték. Hogy legalább
délutánonként járjon el a kaszinóba egy órára…
Tarányi Sándor eljárt délutánonként egy órára a kaszinóba,
őszinte, teljes jóindulattal beszélgetett az urakkal egy kicsit, de a
szabad idejének és a jóindulatának a nagyobb részét a parasztokra
fordította. Tanította és biztatta őket; hitte és mondta, hogy a magyar
parasztnak a világ legkülömb földmívelőjévé kell lennie és mialatt
maga gyarapodott, gyarapodtak azok is, akik rábizták magukat.
Az idő lassan telt; Tarányi Sándor minden hónapban fölment egy
napra Budapestre, egyébként el sem mozdult Kunszállásról; így
elmult három nyugalmas, munkás és boldog év és Tarányi Sándor
körülnézett a kunszállási lányok között. A választás nem volt nehéz.
Kunszálláson sok a szép lány, de a legszebb akkor kétségtelenül
Viczay Ili volt. Hogy a leggazdagabb is, – erre is gondolt Tarányi
Sándor, de csak azért, mert úgy érezte, hogy ez a nagy vagyon
biztosítja a lány szabadságát, a választása függetlenségét, az
elhatározásának a teljes érdektelenségét. Ő maga nem volt
szerelmes a leányba, de a leánynak – úgy érezte – szeretnie kell őt;
ő most már így is jó férj lesz, – hogy a lány jó feleség legyen, ahhoz
szerelmesnek kell lennie.
Eljárt a Viczay-házhoz és három-négy hónap mulva csakugyan
úgy látszott, mintha a lány szerelmes lenne beléje. Neki szakálla is
volt ugyan és a fiatal Nyékynek csak nagyon csinos fekete bajusza, ő
azonban Amerikában és Ázsiában járt, a fiatal Nyéky pedig csak
Egerben járt a jogakadémiára. A fiatal Nyéky szolgabíró volt és
semmi egyéb, ő pedig azon az úton volt, hogy igen gazdag ember
lesz, képviselővé választják, a feleségét Budapestre viszi telenként és
Svédországba – amelyről sokat beszélt – valamelyik nyáron. A fiatal
Nyékyt nem dobta ki az okos Ili, tovább is szivesen szórakozott vele,
különösen szivesen táncolt vele, de férjnek mégis inkább Tarányi
Sándort választotta. A hivatalos eljegyzés még nem volt meg, de
Viczay Ili menyasszonynak tekintette magát és egész Kunszállás
annak tekintette. Tarányi Sándor boldogan és elégedetten készült a
házasságra, sőt egy kis izgalmat egy folyton növekedő édes és
fájdalmas nyugtalanságot is érzett. A miközben ugyanis nyugodt
kiszámítással állapította meg újra meg újra, hogy neki nem kell
szerelmesnek lennie, de a lánynak igen, azonközben ő szerelmes lett
és még mindig nem volt bizonyos benne, hogy a lány szereti-e őt…
szerelmes-e beléje. Nem így szerették őt azelőtt; akit ő megcsókolt,
az nem táncolt ilyen mámorosan másokkal; aki az ő feleségévé,
szeretőjévé volt leendő, az nem törődött ennyit minden egyéb
dologgal; budapesti séjour-ral, svédországi utazással; aki őt szerette,
az fölmelegedett, áttüzesedett. Tarányi Sándor nyugtalan és aggódó
lett; életében először volt aggódóan és kétségeskedően szerelmes és
nem tudta magát mással megnyugtatni, csak azzal, hogy ez a lány
mégis a felesége lesz és hogy ő olyan jó lesz hozzá, olyan nagy és
erős lesz előtte, úgy viszi magával előre és fölfelé, hogy aki csak
felesége volt, az a szeretőjévé lesz mellette.
Kunszálláson ekkor készültek a képviselőválasztásra és az
egyetlen lehetséges jelölt Tarányi Sándor volt. A parasztok
lelkesedtek érte, az urak pedig belátták, hogy valóban mindenkinek
vissza kell vonulnia, ha ő róla szó lehet. A részeges, öreg Sziráky
Gábor, akit a kunszállási parasztok bornyuszáju Szirákynak neveztek,
föllépett ugyan ellene, de a jelöltségét senki sem vette komolyan.
Maga Tarányi is bizonyosnak látta, hogy őt választják meg és bár
hajdan lenézte és kinevette a politikát, most szeretettel és
ambicióval készült erre az új munkára. Soha jobban nem érezte az
országgal, az emberekkel való eltéphetetlen összetartozását; tele
volt a másokon való segítés, az embereknek való használás forró
vágyával; nagy tervei voltak és minden izma feszült a pezsgő,
bizsergő munkavágytól.
Történt azután két héttel a választás előtt, hogy négy kunszállási
úr jött haza Budapestről. Mikor a hatvani állomáson kinéztek, a
mellettük, a szomszéd sinen éppen elinduló vonatban meglátták
Tarányit.
– Ott van Tarányi – mondta az egyik.
– Megy Pestre – mondta a másik.
– Mit csinál ez mindig Budapesten? – kérdezte a harmadik. –
Hogy minden hónapban fölmegy… Még vőlegénykorában is.
 A kunszállásiak azt hitték, hogy Tarányi mulatni jár Budapestre. A
negyedik úr – a fiatal Korn doktor – azonban megszólalt:
– Nem azért megy az Pestre, – mondta mosolyogva – hanem a
gyomra miatt.
– A gyomra miatt? Hát mit csinál ott a gyomrával?
– Kimosatja.
– M-m-m-i-i-t?
Három bámuló és értelmetlen szempár fordult a doktor felé.
– Kimosatja – ismételte a doktor. – Gyomormosást végeztet.
Elmélyedt hallgatás. Fejcsóválás. Ejnye. Ejnye.
A vonat tovább indul és az egyik úr megszólal:
– Hát… doktor úr, mi az a gyomormosás?
A doktor készségesen elmagyarázza; megvilágítja a hasznos
voltát; gyenge gyomru embereknek igen ajánlatos… ő is kitünően
elvégezhetné; a kórházban Pesten mindennap csinálta; éppen egy
volt kórházi kollégájától hallotta, egészen véletlenül, hogy Tarányi
hozzá jár föl minden hónapban.
A vonat megy; másról beszélnek; miután átszállottak a
kunszállási vicinálisra, a képviselőválasztásra terelődik a beszéd.
Tarányi bizonyos.
– Nagyon soká élt külföldön – mondja fejcsóválva az egyik úr.
– Csunya szokásokat hozott haza – mondja a másik.
A doktor, aki egyébként lelkesedik Tarányiért, észreveszi, hogy
bajt csinált; heves magyarázatba fog arról, hogy a gyomormosás
igen közönséges valami, nagyon okos és higiénikus dolog, bizony jó
volna, ha mindnyájan megcsinálnók időről-időre, az egész csak
annyiból áll, hogy egy megolajozott csövet a torkon át a gyomorba
juttatnak és a cső végén levő tölcsérbe vizet töltenek… A vonat
azonban megérkezik Kunszállásra és az urak kiszállnak.
Egy-két nap mulva a választási mozgalom váratlanul megélénkül.
A Sziráky Gábor néhány kortese erőre kap, hadonászni kezd,
szájaskodni mer. Vasárnap ülnek kint a parasztok a házak előtt.
Boroznak. Kártyáznak.
– No, kendtek is szép követet akarnak választani – kezdik Sziráky
emberei.
– Mindig ér annyit Tarányi, mint a bornyuszáju Sziráky – felelik a
parasztok.
– Ér annyit? No hát Kunszállásnak is volt már mindenféle követe:
kicsi, magos, szőke, barna, részeges, józan. De olyan követe nem
volt még Kunszállásnak, aki a gyomrát mosatta volna.
A parasztok elbámulnak. Méltatlankodnak. Még nem igen tudják,
miről van szó, de nyugtalanul védik Tarányit a vád ellen.
– Nem olyan ember az.
A Sziráky emberei diadalmasan bizonyítgatják, hogy de bizony
olyan; a Korn doktor adatai rövid idő alatt köztulajdonná válnak és a
parasztok nyugtalankodva és kissé csüggedten csóválják a fejüket.
Ejnye. Ejnye.
Másnap munkanap van, de egész Kunszállás tele van azzal a
hírrel, hogy Tarányi Sándor minden hónapban kimosatja Budapesten
a gyomrát. Kunszállás elámul. Kételkedik. Méltatlankodik. Nevet.
Hahotázik. Ilyet még nem hallott magyar ember. Magyar ember
gyomra a vasat is megemészti… micsoda ember az, aki kimosatja a
gyomrát. És csakugyan minden hónapban? – Minden hónapban!
Talán Amerikában szokás az? – vagy tán Kinában?
Tarányi egyelőre nem tud az egész zajlásról semmit; pár nap
mulva azonban eljönnek hozzá az emberei. Zavarban vannak.
Vakargatják a fejüket.
 – Tekintetes úr, – mondja az egyik – én már csak kimondom.
Megkérdezem, mert nem birjuk el ezt a csúfolódást.
– Mit?
– Hogy igaz-e… hogy a tekintetes úr… mosatja a gyomrát…
Tarányi elpirul. Ismeri Kunszállást és megérti, hogy ő ebben a
percben azzá lesz, ami talán életében sohasem volt: nevetséges
emberré. Hazudni kellene. A verejték kiütődik a homlokán, egy
másodpercnyi harcot vív magával, azután azt mondja:
– Igaz.
Azután megpróbálja magyarázni a dolgot. Ezek az emberek
értelmesek, meg kell érteniök, hogy…
A parasztok komolyan hallgatják, azután lassan szedelőzködnek
és szótlanul elmennek. Másnap van a Sziráky Gábor
programmbeszéde. Az öreg Sziráky fölmegy az emelvényre, amelyet
a városháza előtt ácsoltak össze és elferdült nagy szájából
egymásután bugyborékol ki egy-egy különálló trombitaharsogásu
mondat.
– A mi vármegyénk, Heves vármegye, – mondja hősiesen – egész
a – – Tiszáig terjed.
Éljenzés.
– A magyar ember – mondja harsányan – a jussát nem hagyja,
de egy jó szóért az ingét is odaadja.
Lelkes éljenzés.
– Megmondotta már nagy Bercsényi Miklós: – ne higyj, bátya, a
németnek, akármivel hitegetnek, mert ha ád is nagy levelet, mint a
kerek köpönyeged s pecsétet üt olyat rája, mint a holdnak karimája,
nincsen abba semmi virtus, verje meg a Jézus Krisztus.
Viharos éljenzés. Végül:
 – Végül pedig csak annyit mondok, tisztelt polgártársak: magyar
ember mosatja ingét, mosatja gatyáját, de sohasem volt az magyar
ember, aki a gyomrát mosatja.
Tomboló éljenzés, krákogó kacagás; utóbb is állandó derültség,
derült megbeszélések a szétoszló hallgatóságban.
Tarányi Sándor ezekben a napokban nem igen mozdult ki
otthonról. Érezte, hogy a helyzete megváltozott; érezte, hogy az
emberek másképpen néznek rá, mint eddig; mosolyognak rajta;
furcsálva méregetik; elfordulnak tőle; összenevetnek a háta mögött.
Értelmetlenül és keserüen nézett szét közöttük; az az érzése támadt,
mintha vadak közé jutott volna, mintha ezek a vadak lesben állnának
mögötte és mintha már csak percekig tudná a dühét leszorítani, mert
pár perc mulva ököllel ront nekik. Egy délamerikai csapszékben volt
egyszer így, részeg matrózok között…
Az utolsó napon egyik híve fölkereste és azt tanácsolta neki, hogy
most nyúljon be mélyen a pénztárcájába. Pénzzel, sok pénzzel még
mindent meg lehet menteni.
– Nem.
– Akkor lépj vissza.
Tarányi Sándor habozott egy másodpercig.
– Nem. Én meg akarom látni, hogy kettőnk közül lehet-e Szirákyt
választani.
Meglátta. A választás eltartott sötét estig, de estére Kunszállás és
környéke nagy többséggel Sziráky Gábort választotta képviselőjévé.
A zene szólt, a bor folyt és a győzelmes Sziráky-párt nótáiban még
mindig egyre arról volt szó, hogy milyen magyar ember az, aki a
gyomrát mosatni jár Pestre.
Tarányi végigbujkált egy-két utcán és eljutott a Viczay-házig. Tíz
napja nem volt itt; most ide kellett jönnie: vigasztalásért,
megnyugvásért, egy kis örömért. Ili zavarodottan fogadta, mert ott
volt nála a fiatal Nyéky és mert a fiatal Nyéky a Sziráky-párt egyik
vezére volt. A fiatal Nyéky azonban hamarosan – mosolyogva –
ajánlotta magát és Tarányi egyedül maradt a leánnyal. Kimentek a
kertbe, mert az utca nagyon hangos volt és a kertben leültek. Ide is
elhangzott a Sziráky-párt győzelmes üvöltése és az ő beszélgetésük
meg-megakadt. Tarányi pár szót mondott a bukásáról; igyekezett
elfogulatlanul beszélni, de a hangja keserü volt. A lány nem felelt.
Sokáig hallgattak. Tarányi úgy érezte, hogy a lánynak kell szólnia,
hogy csak a kezét kell legalább feléje nyujtania, a kezét, amelyet ő
most megragadna, amelyre ráborulna, amelyet megcsókolna és
amelyre néhány könnyét ráhullathatná. A könnyek ott égtek a szeme
héja alatt.
Messziről odahallatszott az éneklés és a zeneszó és a lány végre
halkan, zavarodottan, szégyenkezve kérdezte:
– És mondja, Sándor… igaz az?
– Mi?
– Hogy maga… hogy maga… Budapesten… minden hónapban…
Tarányi Sándor egy szökkenéssel fölállott. Kiegyenesedett. A lány
ijedten hallgatott el. Tarányi nem várta meg, hogy befejezze a
kérdését és a félig kimondott kérdésre nem válaszolt; összeszorította
a fogát, sarkon fordult, még azon éjjel elutazott és soha többé vissza
nem jött Kunszállásra.
 A Teréz.
Kunszállás körül egész csomó tanya van. A legközelebbi – a
tiszadombi úton – a Pap-tanya, a Horthy-Pap-kastéllyal. Az egyik
Horthy-Pap kisasszony pár esztendővel ezelőtt Budapestre ment
férjhez valami minisztériumbeli úrhoz és amikor a harmadik gyereke
is másféléves volt, akkor már áprilisban hazajött azzal, hogy az
egész nyarat itthon fogja tölteni. Ekkor hozta magával a Terézt.
Kunszálláson csak így mondták volna: Terézt. De a kis Horthy-Pap
unokák már pesti gyerekek voltak, maga a fiatal asszony is budapesti
szokásokat vett föl és ők pestiesen így mondták: a Teréz. A
kunszállási füleknek ez szokatlan volt, kicsit rút, de kicsit előkelő, úgy
hogy – bár Kunszálláson a keresztnevek elé sohasem tették oda a
névelőt – az egy Terézt mégis egész Kunszállás a Teréznek nevezte.
Mindenki más egyszerűen: Kati, Mari, Erzsi volt, vagy pedig: a
patikusék Katija, a szolgabiróék Marija, a járásbiróék Erzsije, csak
Teréz volt: a Teréz.
Ebben a megjelölésben volt valami idegenszerűség; abban,
ahogyan mondták: volt egy kis idegenkedés is, de volt benne némi
elcsodálkozás, megrőkönyödés és tisztelet is.
A Horthy-Pap lányról ugyanis tudott dolog volt, hogy maga
szoptatta a gyerekeit, ami a kunszállási úriasszonyok között nem volt
szokásban. A kunszállási parasztlányok azonban nemcsak az első
évben jelentkeztek hiába dajkának a Pap-tanyán az öreg Horthy-
Papnénál, hanem később sem kellettek dadának sem. A fiatal
asszony nagyon vigyázott a gyerekeire; a fürdővizüket hőmérővel
kellett mérni; ha a fejük fájt, mindjárt előkerült a másik hőmérő;
pólyában nem is igen voltak, minden héten mérlegre tették őket –
Kunszálláson sokat nevettek ezeken a mókákon – és mindehhez
hozzáértő, nem babonás, tanult dadára volt szükség. Ez a tanult
dada volt a Teréz.
A tudománya és a pesti mivolta is elég lett volna rá, hogy a
Terézt ismerje egész Kunszállás, – sok szó esett Kunszálláson
cselédügyekről és nem volt, aki ne tudta volna például a patikusék
Katijának az egész élete történetét, de különösen a szolgálati multját
– hanem a Terézről kitudódott még valami, ami előbb hihetetlen
fejcsóválást, majd elképedt nevetést, végül valóságos izgalmat
keltett a legszélesebb körökben. A dolog úgy kezdődött, hogy a
Teréz a megérkezésük után való harmadik napon kiment a konyhába
és langyos vizet kért a legfiatalabb Horthy-Pap unoka számára a
szakácsnétól, Esztertől, a híres szép Surányi Esztertől, aki… akinek a
története most nem tartozik ide. Eszter nem szokott egykönnyen
zavarba jönni, de ezzel a furcsa pesti dadával szemben, aki
hőmérővel mérte még a szoba levegőjét is, nem tudta megtalálni
azonnal a helyes hangot. Halkan és tartózkodva beszélt vele,
óvatosan kérdezősködött tőle a gyerekek felől és amikor átadta neki
a vizet, így szólt:
– Tessék, asszonyság.
A Teréz átvette a nagy fazekat a langyos vízzel és a szemébe
nézett Eszternek.
– Nem vagyok én asszonyság – mondta nyugodtan.
– Nem? – kérdezte Eszter zavarodottan.
– Nem bizony, – felelte a Teréz nyugodtan, önérzetesen, fölemelt
fejjel – olyan lány vagyok én még, mint ahogy megszülettem.
A Teréz nem mondta volna ezt olyan büszkén, ha nem Pestről jött
volna és ha nem érezte volna úgy, hogy a büszke vallomásával egy
kissé Pest erkölcseit kell igazolnia. De úgy érezte, hogy Pestet kell
igazolnia, hogy egy ki nem mondott gyanakvással kell
szembeszállnia, ezért sietett egy félreérthetetlen és büszke
nyilatkozattal megjelölni a maga helyzetét a kunszállási gyanakvással
szemben. A nyilatkozata azonban egészen furcsa és meglepő hatást
tett. Az Eszter hetyke szeme előbb kerekre nyílt. Eszter rábámult a
Terézre azután rácsapta a két kezét a teli csipőjére, azután
torkaszakadtából nevetni kezdett.
– No lelkem, – mondta aztán még mindig nevetve – akkor magát
elvisszük a vásártérre, a panorámába.
A Teréz azt hitte, hogy Eszter kételkedik a szavában és
sértődötten esküdött a Krisztus sebeire… továbbá, hogy itt folyjon ki
a szeme… De Eszter annál jobban nevetett, minél jobban erősködött
ő. Nyilvánvaló volt, hogy az Eszter minden tiszteletének vége.
– Lelkem, – mondta nevetve – bolond egy város lehet az Pest.
Hát hogy nem kellett ott maga senkinek?
A langyos vízre szükség volt odabent; a Terézt hivták is; a Teréz
kétségbeesetten otthagyta Esztert, Eszter pedig a nevetéstől
pukkadozva hítta az egyik szobalányt, a kertésznét és a kocsisnét,
hogy elmondja nekik a dolgot. A szobalány, a kertészné és a
kocsisné előbb nem akarták hinni, azután majd megfulladtak a
nevetéstől és pár nap mulva egész Kunszállás tudta a dolgot.
Kunszállás előbb hihetetlenül csóválta a fejét. Ugyan kérem, már
hogy lehet az!… Megfontolták a Teréz életrajzi adatait a
cselédkönyve alapján: Müller Terézia, negyven éves, hajadon,
született Budapesten. Nem lehet az!… Később a Pap-tanya
cselédsége révén szárnyra keltek az intimebb adatok is. A Teréz apja
tisztességes bádogosmester volt Pesten, az anyja korán meghalt, a
Teréz otthon volt egészen harminc éves koráig; akkor az apja is
meghalt és neki helybe kellett állnia. De csak finomabb házakhoz
ment és csak gyerekek mellé, mert nagyon szerette a gyerekeket.
Válogatós is volt; ő bizony nem állt szóba minden katonával; olyan
emberrel meg egyáltalában nem állt szóba, aki nem tisztességes
szándékkal közeledett feléje; ő nem járt ki a ligetbe, nem költötte
legényekre a pénzét, inkább félrerakta; van is neki a takarékban
szép kis pénze… Igy történt azután, hogy a mégis csak cselédsorba
került, de mindig válogatós Teréz, a szerény és jó, de mégis csak
déclassé Teréz, a pirosképü, jól megtermett, de kényes és a
harmincadik évét túllépett Teréz a negyvenedik évére éppen olyan
lány volt, mint amikor megszületett. El kellett hinni. Bele kellett
nyugodni.
Negyvenedik évére azonban Kunszállásra került a Teréz és
Kunszállás nem egykönnyen nyugodott bele az ilyesmibe. A Teréz
dolgát valóságos izgalommal tárgyalták Kunszálláson, kint a Pap-
tanyán pedig a nagy cselédség, az egész tanyai nép másról se
beszélt a Terézzel, csak erről. Ha a Teréznek nem volt a gyerekekkel
dolga, vagy ha a gyerekeket az anyjuk nélkül sétálni vitte vagy ha
kiment valamiért a konyhába, akkor a második szó már a Teréz
állapotára vonatkozott. Nem kérhetett a Teréz olyasmit és nem
mondhatott a Teréz olyasmit, hogy a válasz szóba ne hozta volna a
lánysága dolgát. Ha a Teréz csak langyos vizért ment például a
konyhába és ha Eszter a vizet átadván, nagy meghajlással csak így
szólt: „tessék kisasszony“, akkor a konyhának rendesen igen számos
látogatója harsány nevetésben tört ki és akkor a Teréz
visszavonulását már egy csomó olyan megjegyzés kísérte, amely
túlságosan népies, semhogy itt följegyezhető volna. A Teréz az első
napokban haragudott, de a haragja hamarosan elmult. A Teréz –
éppen azért, mert mindig csak gyerekek mellett volt, mert értette a
hőmérőt és mert általában magára tartó teremtés volt – nem ismerte
a konyha jókedvét, a cselédszoba hangulatát, a cselédörömöket, a
cselédvidámságot. Ebben a nagy konyhában, amely mindig tele volt
emberrel, egyszerre megismerte; ebben a társaságban, amelyben
mindig a szép és szabadszáju Eszter vitte a szót és amelyben mindig
tudtak valami ujságot, mert a konyhába a szobalányokon kivül bejárt
a kertészné, a kocsisné, a béresnék, a kertész és a parádés kocsis,
szóval az egész tanya, ebben a társaságban egyszerre megszerette a
maga osztályának a társaséletét és a vidámságát. A Teréz szeretett
kijárni a konyhába és az első napok tartózkodása és az első két hét
sértődöttsége után ki is járt. Minden szabad idejét kint töltötte és
este – miután a gyerekeket lefektette – éjfélig is ott nevetett velük a
kis udvarban.
 Ez nem jelenti azt, mintha róla többé ne lett volna szó. Róla
mindig szó volt, szinte mindig csak róla volt szó, de ő most már
megtanulta a gyors nyelvü, parasztos, durva visszavágás
művészetét; a Teréz a Pap-tanyán olyan dolgokat mondott,
amilyeneket azelőtt meghallgatni sem tudott volna méltatlankodás
nélkül; és ezentul mindig nevetett a nevetőkkel. Eszter ezzel szokta
fogadni, ha a gyerekek lefektetése után kijött:
– Itt jön a tisztes hajadon.
A Teréznek erre megvolt a maga válasza, és a válasz elhangzása
után Eszteren nevetett a társaság. Az üdvözlés nemsokára így
hangzott:
– No lelkem, talált-e már szeretőt?
A Teréz erre valami olyanfélét válaszolt, hogy nem veszi el az
Eszter szeretőjét, amire az Eszter felelete így hangzott:
– Nem is veheti, lelkem, mert aki már Pesten se kellett, nem kell
az Kunszálláson se senkinek.
Emellett meg is maradt Eszter, megmaradt az egész társaság, sőt
megmaradt egész Kunszállás. A Teréz egyszer bement a hintón
Kunszállásra a gyerekekkel valamit vásárolni és a segéd a boltban
azt kérdezte tőle:
– Hát talált-e már Kunszálláson szeretőt, lelkem?
Amikor a Teréz kényesen válaszolt, akkor a segéd nevetve
mondta:
– Bizony, lelkem, aki Pesten nem kellett, Kunszálláson se kell az.
A konyhában napról-napra és hétről-hétre ezt zúgták, ezt húzták,
ezt nevették a Teréz fülébe. A Pap-tanya egész népe ezzel ingerelte,
ezzel hajszolta, ezzel vadította Terézt. Teréz jószívü volt, Teréz
imádta a gyerekeket, Teréz meg tudott volna halni a gyerekekért, és
most mégis kezdte a gyerekeket unni; a gyerekek útjában voltak. A
lánysága sohasem volt terhére, minden vágyódása belesugárzott
abba az anyainál is anyaibb érzésbe, amellyel a dajkált gyerekeit
szerette, vágyakat most sem érzett és mégis ingerült, türelmetlen és
izgatott lett. Aki nő a tanyán volt, aki nő talán az egész vidéken volt,
annak, ha férje nem volt, szeretője volt, és neki mindennap azt
zúgták, azt röhögték a fülébe, hogy ő nem kell senkinek.
Ekkorra már nyár lett és ekkor – juniusban – Eszter fölbíztatta a
parádés kocsist, hogy kezdjen ki vele. Este, amikor kiült a többiek
közé az udvarba, a parádés kocsis melléje ült és úgy tanyai módon,
a parádés kocsisok módjára udvarolni kezdett neki. Az egész tanya
látta, az egész tanya tudta, az egész tanya hajszolta őket. A Teréz
eleinte vonakodott és méltatlankodott, de az egész tanya kinevette
és az egész tanya segített az ellentállását lefegyverezni. Másfél
hónapig tartott mégis, amíg a Teréz egészen föladta az ellentállását.
A parádés kocsis is abbanhagyta volna már a dolgot, de a tanya őt
sem hagyta. Őt is hajszolták; neki is meg kellett mutatnia. Nem volt
szabad abbahagyni a dolgot.
Forró augusztusban jött el így Nagy Boldogasszony napja.
Mindenki bement Kunszállásra; a parádés kocsis helyett azonban a
fiatal Horthy-Pap hajtott; a tanya csöndes volt és elhagyatott, és
ezen a forró augusztusi napon, a csöndes, tikkadt délutánban a
Teréz bement – amint megígérte – az üvegházba, ahol a parádés
kocsis várta. Délután négy óra volt, amikor bement és egy óra mulva
lopózott vissza a ház felé. Mielőtt azonban fölért volna, már kibujt a
ház mögül Eszter, kibujt a kertészné, az igáskocsis felesége, két
szobalány, a kertész és még egy páran, és harsány és ujjongó
nevetéssel fogadták a Terézt. A Teréz sápadtan bámult rájuk, azután
reszketve szaladt föl a házba és a sivalkodó nevetésük elől
bezárkózott a szobába.
Estig nem jött ki. Este hazaérkeztek a gyerekek, akkor lefektette
őket, de azután is csak egy másodpercre jött ki a konyhába. Másnap,
harmadnap is alig mutatkozott és lassanként kiderült, hogy a
konyhai társaságtól újra egészen visszahúzódik. A konyhában most
már kevesebbet törődtek vele; az eseményekről egész Kunszállás
értesült ugyan és mindenki nevetve és megnyugodva vette
tudomásul azt, ami történt, de a tréfák most már kevésbbé voltak
türelmetlenek, kihivóak és ingerlőek. Most már inkább csak a
tárgyilagos széles röhögés jelentkezett; kérdések, amelyek a
folytatásra vonatkoztak, amelyek azonban szívesen belenyugodtak
abba is, hogy annyi történt, amennyi történt.
… A fiatal asszony november elején készült vissza Budapestre. Az
elutazás előtt való napon a Teréz gyufát ivott. Idejekorán
megmentették és az öreg Horthy-Papné kivallatta. A Teréz elmondta,
hogy azért akarta elpusztítani magát, mert az, ami történt, nem
maradt következmények nélkül. Az öreg asszony megdorgálta.
– Teréz, – mondta, – hát nem szégyelli magát; maga, aki úgy
szereti a más gyerekeit, most meg akarja ölni magát, mert magának
lesz gyereke?
– Én megölöm magam, nagyságos asszony…
Az öreg Horthy-Papné nagynehezen megnyugtatta.
– Teréz, – mondta neki – maga most fölmegy a lányommal
Pestre. Azután tavasszal vagy velük, vagy már előbb lejön ide
hozzám. Én gondoskodom magáról…
Igy történt, hogy márciusban a Teréz megint megjelent a Pap-
tanyán. Ekkor már nem volt úgy kétségbeesve; ellenkezőleg: szinte
boldog volt, mindenesetre jókedvü és barátságos, és sokat
beszélgetett Eszterrel, akinek már két gyereke volt. Eszter
vígasztalta, bíztatta, mosolyogva mondta, hogy oda se kell nézni
annak… nem tesz az semmit… föl se veszi az ember…
A Teréznél azonban nem vált be ez a filozófia. Májusban egy
gyönyörü estén lóhalálában vágtatott be a parádéskocsis
Kunszállásra Schwartz doktorért. A doktor kijött, vizsgálódott egy
kicsit, azután megvonogatta a vállát:
– Hja, – mondta szomorúan – negyven éves korában…
 Másnap délre halott volt a Teréz. A tanyán nagy sivalkodást
csaptak az asszonyok, a parádéskocsis értelmetlenül rázta a fejét és
Kunszállás hihetetlennek találta az egész dolgot.
 Pufi bácsi pofonjai.
Pufi bácsit pofonütötték. A lóvásártéren addig uszított, addig
bőszített, addig csalt ide-oda egy nyiregyházi kupecet, míg a kupec
végre elvesztette a türelmét és pofonütötte. Pufi bácsit a pofon nem
hozta ki a sodrából; nem volt ez az ő első pofonja; a jobb szemét –
erre a tájékra zuhant rá a pofon – kissé lehunyta és elhúzott szájjal
mondta:
– Ez öt forintot kóstál, fiam.
A kupecet ez a fordulat kissé meglepte; a dolog vége az lett,
hogy barátságosan megkötötték a vásárt és Pufi bácsi az öt forintot
nyájasan levonta a lovak árából. Azután elégedetten kocogott
hazafelé.
Nem volt ez az ő első pofonja, de a pofon története ezúttal nem
fejeződött be az öt forint levonásával. Három esztendeje volt ekkor
annak, hogy megalakult a kunszállási kaszinó, – az úri kaszinó – egy
éve volt annak, hogy elnökké megválasztották Kollert, a járásbírót,
szóval ekkortájt volt az, hogy a kunszállási pofonok karriért kezdtek
csinálni és egyszerü vidéki pofonokból afférekké nőttek. A
lovagiasság szelleme volt bevonulóban Kunszállásra.
Pufi bácsi minderről nem tudott semmit, de hamarosan a saját
bőrén kellett megéreznie az idők változását. A pofont követő napon
ugyanis Koller Alfonz a kaszinó nagytermében, – ahol rendesen a
billiárd állott, ahol táncolni szoktak táncmulatságok idején és amely
helyiség társalgónak is szolgált – maga köré gyüjtötte a kaszinó
fiatalságát és nagy előadást tartott azokról az elvekről, amelyeket a
kaszinónak a maguk teljes és ragyogó tisztaságában kell megőriznie;
arról a szellemről, amelynek ezek között a falak között honolnia –
honolnia – kell és arról a kérlelhetetlen, tisztogató munkáról, amelyet
itt a kaszinóban el kell végeznünk, ha azt akarjuk, hogy a kaszinó
vára és világító tornya maradhasson a becsületnek és vezetője a
társadalomnak. Csak gentlemanekre – gentlemanekre – van itt
szükségünk. Kolduló kibiceket, éhes parazitákat, olyan egyéneket,
akik becsületük sérelmét nem tudják és nem akarják megtorolni, a
kaszinó nem türhet meg a kebelében. A fiatalok megilletődve
hallgatták ezeket a fenséges szavakat.
Pufi bácsi a dologról nem tudott semmit és egy félóra mulva
vidáman hajtott föl a kártyaszobában egy fél-spriccert, amelyet
valaki otthagyott az asztalon. A fiatalok azonban nagyon hidegen
bántak vele; a Pufi bácsival való rendes tréfálkozások elmaradtak és
amikor Pufi bácsi a rendes kibicpénzeket reklamálta, akkor egyikük
rámordult:
– Ha koldulni akar, jőjjön pénteken hozzám; akkor van a koldusok
napja.
Pufi bácsi előbb tréfával akart válaszolni, de valahogyan
megérezte azt a jéghideg levegőt, amely körülötte támadt, ijedt
pislogással nézett körül, nem szólt semmit és csendesen eloldalgott.
Másnap még rosszabbul bánt Pufi bácsival a fiatalság, harmadnap
azt kérdezte Pufi bácsitól valaki, nem vágatná-e magát öt forintért
pofon: végre nyilvánosan, a kaszinó-estélyen, a pódiumon, utolsó
szám gyanánt; ötödnap, hatodnap Pufi bácsi megérezte, hogy
rendszeres hajsza folyik ellene és a hetedik napon már földult
lélekkel, elborult szemmel, az űzött vad dühével jött be a kaszinóba.
Idegenül és lihegve nézett körül. Senki sem szólította Pufi bácsinak,
senki sem vágta hátba, senki nem beszéltetett el vele régi
történeteket, senki sem adta oda neki a szivarja, a spriccere, a
vacsorája maradékát, – ellenségek között volt. Pufi bácsi véres
szemmel nézett körül, de az emberek távol tartották magukat tőle és
ha közeledett feléjük, hátat fordítottak neki. Pufi bácsi érezte, hogy
valami borzasztó dolgot fog elkövetni.
 Előbb a fiatalok közül fogott meg valakit.
– Mit akartok ti tőlem? – kérdezte fenyegető hangon.
– Ki akarjuk magát söpörni innen – volt a hideg válasz. – Ki
fogjuk golyózni.
Pufi bácsi megtántorodott. A dühe egyelőre megrendült
keserüséggé változott, ezzel a megrendült keserüséggel a szivében
ide-oda támolygott egy ideig, azután fölkereste az öregek egyikét.
Elvonszolta a kártyaasztal mellől, kicipelte a sötét tanácskozószobába
és haldokló hangon kérdezte:
– Miért akartok engem kigolyózni?
– Én nem akarlak.
– Hát ki?
– Koller.
Pufi bácsi fölhördült.
– Miért?
– Mert parazita vagy.
Pufi bácsi álmélkodva meresztette ki a szemét.
– Mi?
– Parazita.
– Miiii?
Pufi bácsi nagynehezen megértette, hogy nem volna szabad
ételmaradékokat és kibicpénzeket elfogadnia vagy éppen csendesen
eltulajdonítania, gondolkozott és sóhajtva és meggyőződés nélkül
mondta:
– Hát majd eztán nem teszem.
 – De ez nem elég.
– N… n… nem? Hát még mi?
– Nem veszel elégtételt. Nemcsak nem veszel elégtételt, hanem
szándékosan pofonvereted magad, – gazdag ember létedre – hogy
öt forinthoz hozzájuss.
Pufi bácsinak kivörösödött az arca a méregtől.
– Hát aztán! – ordította dühösen. – Kinek mi köze hozzá? Ha
pofon, hát én kapom, nem ő. Mit akar itt az a száraz kutágas… én
családapa vagyok… egy pofonnak öt forint a törvényes ára… ha a
pofont én kaptam, én kapom a pénzt is… majd még
cigánykupecekkel párbajozom… micsoda divatokat akar ez itt
Kunszállásra hozni?… Meg vagytok tik bolondulva?…
Pufi bácsival nem lehetett birni. Otthagyta a barátját és
kiszáguldott a nagyterembe, onnan be a kártyaszobába és a
kártyaszoba közepén vérben forgó szemmel kezdett ordítani. A
kártyázók abbahagyták a játékot, egy-két másodpercig zavarodottan
nézték Pufi bácsi ordítozását, azután a fiatalok egyike rászólt:
– Kívül tágasabb.
Pufi bácsi elhallgatott.
– Ki innen – mondta ismét valaki.
– Hol az elnök? – kérdezte egy recsegő hang. – Rögtön átadom
neki a kigolyózási indítványt.
Pufi bácsi őrjöngve nézett körül. Most bizonyos volt, hogy valami
rettenetes dolgot fog csinálni. Még egy másodpercig nem tudta,
hogy mit, de a következő másodpercben már tudta, hogy mit. Az
elnök…
Megfordult. Kirohant a nagyterembe, a nagytermen át berohant
az olvasószobába. Az olvasószobában ott ült egyedül az elnök, Koller
Alfonz. A robogás zajára fölállott. Két fejjel volt magasabb Pufi
bácsinál. Pufi bácsi fékezett előtte, lihegve fölágaskodott és
pofonütötte. Pofonvágta, hogy csak úgy zörgött. Életében először ő
vágott pofon valakit, de ez a pofon nagy praxisa egész lendületével
adódott. Úgy vágta pofon az elnököt, hogy a pofon cserdülése
három szobán hallatszott át és hogy az elnök megtántorodott tőle.
A pofon elcsördült és utána csend lett. A homályos
olvasószobában szótlanul állott szemben egymással Pufi bácsi és az
elnök. Az elnök halálsápadtan fogózott bele egy székbe, csak a jobb
arcán gyúlt ki lassan egy égő pirosság; Pufi bácsi hosszuakat lihegett
és lassanként ő is elsápadt. Az elnök szédülve és kínos erőfeszítéssel
igyekezett megállapítani teendőit ezzel a szörnyü esettel szemben,
de a Pufi bácsi dühös lendülete is elbágyadt és Pufi bácsi is
megzavarodott. Csend volt.
A kártyaszoba felől azonban dübörgő lépések robaja hangzott be,
a kártyaszoba megzajdult és fölzúdult, az egész kaszinó csörtetve
rohant a pofon zaja felé. A zaj behallatszott a csendes olvasószobába
és az alatt a pár másodperc alatt, amíg valóban oda is ért, Pufi bácsi
különös változáson ment át. Pufi bácsi összement. Pufi bácsit a zaj
észretérítette. Életében ez volt az első pofon, amelyet nem ő
szekirozott ki másból, hanem amelyet belőle csikartak ki; életében ez
volt az első pofon, amelyet nem ő kapott, hanem ő adott. Életében
ez volt az első pofon, amely nem jövedelmez neki, hanem, amelyért
fizetnie kell. Pufi bácsiban fölébredt a forró, nagy fukarság, az
ingyen megszerzett kis pénzek után való éhes, nagy mohóság… A
többi már ugyis elveszett… Kigolyózni ugyis kigolyózzák… Pufi bácsi
kijózanodott és mire a rohanók beértek a félhomályos
olvasóterembe, akkorra Pufi bácsi összegörnyedt, rákapta a kezét a
bal arcára és régi gyakorlata alapján, teljes meggyőződéssel
ordította:
– Pofonütött. Pofonütött!
Azután nyugodtan hozzátette:
– Ezért megfizet. Ez pénzt kóstál.
 A kaszinó köréjük csoportosult; az elnök szédülve nézett Pufi
bácsira, Pufi bácsi viharosan rázta feléje az öklét és féltékenyen
ordítozta:
– Pofonütött. Ennek öt forint az ára.
Az elnök habozva nézett körül; Pufi bácsi szuggesztiv sietséggel
ordítozott és aggódva várta, mit szól az elnök; félt a
meghazudtolástól; az elnök azonban ránézett, mélyen bele próbált
nézni Pufi bácsi ravasz, kis szemébe, egy hosszu tekintet rövid ideje
alatt megértette Pufi bácsit és megkönnyebbülten mondta:
– Igen: pofonütöttem. Illetlenül viselkedett.
A kaszinó fölzúdult, helyeselt, kigolyózást emlegetett, az elnök
azonban – arcának piros felét elfordítván a társaságtól – így
folytatta:
– Pofonütöttem. De most már nagyon sajnálom ezt a hirtelen
cselekedetet egy öreg emberrel szemben.
Pufi bácsi diadallal emelte föl a fejét. Pufi bácsi fölülkerekedett.
– Nem addig van az – kiáltozta hetykén. – Pénzt kóstál az. Fizetni
kell azért.
A kaszinó zúgni kezdett és nagy hajlandóságot mutatott rá, hogy
Pufi bácsit rögtön kilökje, az elnök azonban szeliden nyúlt a tárcája
után, kivett egy ötforintost és nyájasan veregette meg a Pufi bácsi
vállát.
– No, itt van Pufi bácsi – mondta jóakaratuan. – Helyes lesz így?
Talán mégse menjünk a járásbiró elé. Tudja-e, hogy akkor a pénzt az
állam kapja?…
A társaság ezt a tréfát nagyon jónak találta, Pufi bácsi pedig
valóban sietve nyúlt az ötös után és zsebrevágta. Ez eddig rendben
van. Mi jön most?
 A kaszinó is nagyon kiváncsian várt: mi jön. Az elnök még
egyszer ráveregetett Pufi bácsi vállára, hazaküldte – jó lesz az ez
után az izgalom után – és miután távozott, elmagyarázta a
társaságnak, hogy nem szabad a dolgokat olyan szigorúan venni…
Istenem, legyen belátásunk!… Az ilyen régi fajtáju emberek… ne
legyünk kérlelhetetlenek a kis hibáikkal szemben… A végén senkinek
sem ártanak… Hadd mókázzon ez is itt tovább, – elmulatunk rajta.
A kaszinó helyesléssel fogadta ezeket a bölcs szavakat; Pufi bácsi
értesült róluk és másnap ragyogó arccal jelent meg a kaszinóban. A
helyzet az első percekben kissé kényelmetlen volt, de mikor Pufi
bácsi fölhajtotta az első fél-spriccert, – az elnökét – akkor egészen
eltünt a régi hidegség, Pufi bácsit hátbavágták, szivart adtak neki és
fogadásokat ajánlottak neki, hogy hány kolbászt tudna egyszerre
megenni, ha mások fizetnék. Pufi bácsi ravasz mosolygással nézett
az elnökre; az elnök jóakaratuan bólintgatott feléje. És mindvégig
jóakarója és pártfogója is maradt. Pufi bácsi nem élt vissza nagyon a
helyzettel, de néha-néha, amikor különösen szomjas vagy éhes volt,
emlegetni kezdte a pofon történetét. Az elnök ilyenkor sietve rendelt
mindent, hogy Pufi bácsi éhsége, szomjusága gyorsan csillapuljon.
Pufi bácsi így jól élt; azután is számos pofont kapott még, a
kunszállási pofonok szépen megindult karriérje azonban
abbamaradt; a kunszállási pofonok nagyrészt egyszerü vidéki
pofonok maradtak és nem nőttek afférekké és a lovagiasság
szelleme nem tudott gyökeret verni Kunszálláson.
 Csermák Antalné.
Csermák Antalné öt éves asszony volt, amikor – életében először
– följött Kunszállásról Budapestre. Öt éves asszony volt; négy
gyereknek – két fiúnak, két leánynak – az anyja; öt éves asszony
volt; élt pedig az ideig összesen huszonkét évet. Tizenhét éves
korában ment férjhez Csermák Antalhoz, aki vagyonos, termetes és
jókedvü úr volt, nála éppen husz évvel idősebb. A házasság nem volt
egészen rendes és közönséges dolog; Csermák Antalnét – Péteri
Zsuzsikát – a családi kínzás összes szabályai szerint
hozzákényszerítették Csermák Antalhoz, aki szerette őt, de szerette
az italt is és aki félévenkint egyszer-egyszer mindaddig meg is verte
a feleségét, amíg Péteri Zsuzsika – férjezett Csermák Antalné – a
harmadik évben ki nem vette kezéből az agarászostort és őt nem
verte meg vele. A harmadik gyerekét várta ekkor Csermákné; innen
volt a hősiessége. Ezért nem hagyhatta magát; és helyesen tette,
hogy nem hagyta magát, mert ettől kezdve teljes rend és béke volt a
házasságban; Csermák Antal egészen engedelmes férje lett Péteri
Zsuzsikának. Péteri Zsuzsika hűséges és gondos felesége volt
Csermák Antalnak, megszűlte a negyedik erős és egészséges
gyereket, és az ötödik évben – életében először – följött Budapestre.
Az utazás oka hivatalosan egy fájós fog volt, egy éles, hegyes,
szép és fehér szemfog, amelyen csak a beható vizsgálat fedezett föl
egy fekete pontocskát. Schwartz doktor, a kunszállási orvos előbb
fogóval akarta elintézni az ügyet, azután megesett a szíve ezen a
szép, fehér fogon és azt tanácsolta Csermáknénak, menjen
fogorvoshoz. Menjen be Miskolcra; vagy menjen Egerbe; de legjobb
volna mindjárt Budapestre menni.
Welcome to Our Bookstore - The Ultimate Destination for Book Lovers
Are you passionate about books and eager to explore new worlds of
knowledge? At our website, we offer a vast collection of books that
cater to every interest and age group. From classic literature to
specialized publications, self-help books, and children’s stories, we
have it all! Each book is a gateway to new adventures, helping you
expand your knowledge and nourish your soul
Experience Convenient and Enjoyable Book Shopping Our website is more
than just an online bookstore—it’s a bridge connecting readers to the
timeless values of culture and wisdom. With a sleek and user-friendly
interface and a smart search system, you can find your favorite books
quickly and easily. Enjoy special promotions, fast home delivery, and
a seamless shopping experience that saves you time and enhances your
love for reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!

ebookgate.com