Weitzenried

	Weitzenried (Gârnic)
	; Weitzenried címere
	; Weitzenried címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Krassó-Szörény
Község	Szörénybúzás
Rang	községközpont
Irányítószám	327215
SIRUTA-kód	52918
	Népesség
Népesség	230 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Népsűrűség	6,28 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	600 m
Terület	36,62 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 44° 44′ 57″, k. h. 21° 47′ 42″44.749167°N 21.794945°EKoordináták: é. sz. 44° 44′ 57″, k. h. 21° 47′ 42″44.749167°N 21.794945°E
	Weitzenried weboldala
	Sablon • Wikidata • Segítség

Weitzenried, 1910 és 1918 között Szörénybúzás (románul: Gârnic, németül: Weizenried, csehül: Gerník) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése

Újmoldovától 15 km-re keletre, a Lokva-hegységben, bükkerdők között fekszik.

Nevének eredete

A német Weizen 'búza' és Ried 'tisztás' összetételéből, míg a román Gârnic/cseh Gerník egy 'mocsár' jelentésű szláv gъrlo szóból való. A Szörénybúzás nevet a helységnévrendezéskor a falu tiltakozása ellenére állapították meg. A név egyébként találó; 1992-ben itt érte el a búza a legmagasabb hozamot a megyében, messze megelőzve a síkságon fekvő településeket.^[1]

Története

Helyén 1569-ben puszta, 1579-ben falu feküdt Garnik vagy Koska (?) néven.

1826–1828-ban 469 cseh telepessel alapították a Határőrvidék területén. A telepesek származási helyére nézve a helyi cseh nyelvjárás vizsgálata nyújt közvetett eligazítást. A faluban egy tanulmány szerint a 20. század közepén kevert nyelvjárást beszéltek, amelyben azonban a nyugat-csehországi jellegzetességek domináltak. A felső falurészben lakók elnevezése plzáci ('plzeňiek'), az alsó falurészben lakóké horáci volt.^[2] A legnagyobb népességű volt a bánsági cseh falvak közül, lakói közül sokan mészégetéssel foglalkoztak.

1847-ben önálló plébániává szervezték, de saját papot csak három évvel később kapott, addig Újmoldováról látták el. 1852–53-ban 81 weitzenriedi fiatal Szerbiába, a bori bányák mellé költözött. 1872-ig a Határőrvidékhez, azután Szörény, majd Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott.

Első diplomás tanítója 1856-ban érkezett Csehországból. Miután 1881-ben elvágott torokkal találtak rá az iskolában, tizenöt évig nem jelentkezett új tanító a faluba. 1896 és 1908 között ismét egy csehországi tanító, majd 1918-ig magyarok tanítottak. Az 1900-as években lakói közül sokan a városokba, a 19. század vége és az 1930-as évek között ötven családja az Egyesült Államokba, a virginiai Dinwiddie-be vándorolt ki.

1919-ben húsz család Vracsevgájba költözött, 1947 és 1949 között 451–494 fő repatriált Csehországba, majd 1990 után a népesség fele ismét Csehországba vándorolt. Határában 1935-től a második világháborúig egy bukaresti cég termelt ki kaolint, kb. húsz-harminc alkalmazottal. 1957-ben iskolájának cseh nyelvű alsó tagozata mellé román nyelvű felső tagozatot szerveztek.

Népessége

1842-ben 522 római katolikus vallású lakosa volt.^[3]
1900-ban 1155 lakójából 1139 volt cseh anyanyelvű és 1154 római katolikus vallású. A lakosság 59%-a tudott írni-olvasni és 1%-a beszélt magyarul. A népszámláláskor 6%-uk külföldön tartózkodott.
2002-ben 524 lakosából 513 volt cseh és 11 román nemzetiségű; 515 római katolikus és 9 ortodox vallású.

Látnivalók

Öt vízimalom (Petrovy mlýnky) a Gramensca-patakon.^[4]

Gazdasága

Hagyományos gazdasági ágai az állattenyésztés, a fakitermelés és a mészégetés. 2001-ben egy cseh cég elektronikai üzemet hozott létre.

Hivatkozások

↑ Nicolae Dolângă: Țara Nerei: Mit și Pluralitatea timpului. București, 1995, 75. o.
↑ Teodora Alexandru-Dobrițoiu: Istoricul așezării cehilor în Banatul de Sud. Romanoslavica XII. Bukarest, 1965, 139–44. o.
↑ 'Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae. [2021. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
↑ Dumitru Țeicu: Moara de apă din Banat. Cluj-Napoca, 2012 és Václav Fanta, Alena Rákosníková, Jakub Čermák, Adéla Poubová és Vojtěch Ružbatský: Vernacular architecture in Czech villages. In Petr Maděra et al. (eds), Czech villages in Romanian Banat: landscape, nature, and culture. Brno: University of Brno, 2014 [1]^{[[2] halott link]]}

Források

Desideriu Gecse: Istoricul comunităților cehe din România (Timișoara, 2011)
Alexandru Moisi: Din monografia Clisurii. Oravița, 1934

Külső hivatkozások

A római katolikus templom és orgonája (fényképek és leírás) (németül)

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Nicolae Dolângă: Țara Nerei: Mit și Pluralitatea timpului. București, 1995, 75. o.

[2] Teodora Alexandru-Dobrițoiu: Istoricul așezării cehilor în Banatul de Sud. Romanoslavica XII. Bukarest, 1965, 139–44. o.

[3] 'Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae. [2021. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 4.)

[4] Dumitru Țeicu: Moara de apă din Banat. Cluj-Napoca, 2012 és Václav Fanta, Alena Rákosníková, Jakub Čermák, Adéla Poubová és Vojtěch Ružbatský: Vernacular architecture in Czech villages. In Petr Maděra et al. (eds), Czech villages in Romanian Banat: landscape, nature, and culture. Brno: University of Brno, 2014 [1]^{[[2] halott link]]}

[1]

[2]

[3]

[4]